A darab az 1942-es újvidéki razziával indokolt 1944-es partizánvérengzésről szól, amelynek negyvenezer ártatlan magyar áldozata lett. Az előadás szövegkönyve elsősorban túlélők, szemtanúk és áldozatok emlékei alapján készült, valamint írók, gyűjtők és kutatók – Berta Tibor, Burány Nándor, Csorba Béla, Dudás Károly, Fodor István, Matuska Márton, Mirko Grlica, Mojzes Antal, Papp Árpád, Ribár Béla, Teleki Júlia, Végel László és mások – munkáinak felhasználásával. A darabot Brestyánszki Boros Rozália, a szabadkai Népszínház dramaturgja jegyzi, az előadás rendezője pedig Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója.
A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat, az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős. Maga a történet 1944 őszén játszódik Bácskában, amikor az újvidéki razziára való hivatkozással a partizánuralom iszonyatos népirtást követett el, az etnikai arányok megváltoztatásának céljával. Az előadás az 1942-es eseményeket is érinti. A szöveg különféle helyszínekről, különféle emberek élettörténetét bemutatva, számos szemszögből járja körül az eseményeket.
„Ez a darab ideológiák ellen, a terror ellen szól, és semmilyen szempontból sem kíván semmiféle tetemrehívást eredményezni. Nem kíván negatív reakciót kiváltani. Nem szabad megengednünk azt, hogy ilyen és hasonló dolgok előforduljanak, mert mindaddig, amíg nem szembesültünk azzal, ami történt, fennáll annak a veszélye, hogy ez bárhol megismétlődhet” – mondta a darab kapcsán Brestyánszki Boros Rozália.
Máté Gábor szerint a cím a Vörös számos jelentéssel ruházható fel. „Benne van a politika. A politika következménye a háború, a háború következménye a gyilkolás, a gyilkolás következménye a vér, ez tulajdonképpen mind vörösben volt akkor. Úgy éreztem, hogy ez fejezi ki a legjobban az előadás tartalmát” – hangsúlyozta a rendező.
A darab időszerűségét jelzi az is, hogy a szerb és a magyar államfő idén júniusban hajtott fejet Csúrogon a második világháborúban és azt követően meggyilkolt magyar és szerb áldozatok előtt.
Az előadást október 4-én mutatják be Szabadkán, majd november 8-án Budapesten.
