Merész döntések sora jellemzi az új metróállomások arculatának kialakítását – legalábbis a We Love Budapest és a Hosszúlépés szervezésében, a Design Hét keretében tartott városi séta tapasztalatai ezt mondatják velünk. A végső látképről persze még nem nyilatkozunk, de láttuk a jövőt – annyiban legalábbis biztosan, hogy sem a Kálvin téri, sem a Fővám téri metróállomás nem kínálja a múltbéli otthonosságát. Egy külcsín és térszemlélet szempontjából másmilyen Budapest épül a város felszíne alatt. Hatalmas terekkel, csupasz betonfalakkal, és olyan díszítő megoldásokkal, amikhez nehéz lenne közömbösen viszonyulni. Több évtizeden át – a hetvenes évek elejétől kezdve – szunnyadt ez az álom a föld alatt.
Magyarországon, ahol a környék látképhez még mindig hozzátartoznak a sietve felhúzott, majd vakolatlanul hagyott családi házak, a látszó beton látványa könnyen azt sugallhatja: itt fogyott el a pénz. Pedig nagyon is tudatos koncepció része az, és nem a büdzsé kímélése az oka annak, hogy a 4-es metró néhány állomása ilyen puritán, ám mégse unalmas látványvilág fogadja majd az alászálló utasokat.
Akikből egyébként a tervek szerint csak a Kálvin téren naponta közel százezer ember fordul majd meg. A tér ezzel igazi közlekedési csomóponttá válik – persze ez nem újdonság, hiszen lényegében ez volt a régi Pestnek is az egyik lüktető gócpontja és találkozási helye évszázadokra visszamenőleg. A Kálvin téren lehet majd átszállni a hármas metróra, amely a négyes metró felett fut. De hogy Kőbánya vagy Újpest felé vehessék az utasok az irányt, előbb még mélyebbre kell ereszkedni. A hetvenes években a kék metró építésekor ugyanis már kijelölték a négyes helyét, de még úgy gondolták, hogy az mélyebben fut majd, ezért már akkor megépítették az összekötő-alagútat is.A felszín megszokott összképéhez, az eklektikus építészet kínálta otthonos látványhoz képest a Kálvin téri metrómegálló elsősorban hatalmas területével sokkol. Ahogy a séta egyik vezetője, Merker Dávid szociológus is felhívja rá a figyelmet: a jövő egyik érdekes kérdése lesz, hogy a budapestiek mit kezdenek ezzel az újszerű térélménnyel – lehet, hogy Antal Nimród Kontrol című filmjének földalatti bulijelenetei a jövőben valósággá válhatnak majd.
Serény munka folyik a „kutyacsont\" alatt (a kép jóval a cikkben említett séta előtt készült)
Fotó: Bogdán Tibor
Ám mielőtt azt hinnénk, a betoncsarnok fenyegetően és ridegen telepszik majd az utasokra, érdemes a finomabb részletekre is figyelni majd. A tartóelemek például máris nevet kaptak az építőktől: kutyacsontokként emlegetik csak őket a küllemük valóban kissé bohókás jellege miatt. A szürkeség ellen hatnak az állomás nevét tartalmazó tábla alá került színes, absztrakt textilképek is, Hegedűs Andrea munkái. Nem is beszélve a Kálvin téri állomás jó eséllyel emblémájává váló, már-már rejtvényként is felfogható faliképről, amely elsőre úgy néz ki, mintha egy számítógépes játék főhőse kenődött volna a falra és esett volna pixeljeire az ütközés hatására, ám ha jobban megnézzük, akkor a raszterpontokból kialakított mozaikhatású színfoltok Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művének kottájává állnak össze.
Persze kérdés, az ilyen erős vagy éppen finomabbra hangolt megoldások – értő vezető hiányában – mennyire érintik majd meg a sietve átutazó tömegeket. Ám a jövőre hangoltságnak mindenképpen vannak előnyei – kimondottan gyakorlatiak is, mint a sínre bezuhanó testeket pásztázó lézeres biztonsági rendszer, mely képes különbséget tenni méret alapján, így ha emberi test zuhanna a szerelvény alá, akkor a rendszer rögtön az áram megvonásával reagál. Vagy említhetnénk a tükrökre irányított, és onnan szórt fényt hatását is, ami vezetőnk szerint a fényarchitektúra látványos példája – vaksin pislogni például tényleg nem fogunk, és az is igaz, hogy a lenti fényviszonyok esetében akár még a barátságos jelzőt is megkockáztathatnánk.
A Fővám téren egykor – a villamosok és buszok mellett – vonat is megállt, sőt itt volt a központ egyetlen hidroplán leszállópályája is. Vonat és repülő persze jó ideje nem fordult meg ezen a környéken, de most a négyes metróval újra fontos helyet kap a város tömegközlekedési térképén a vásárcsarnok környéke, bár itt a földalatti vasúton „csak” napi 40-45 ezer átutazóra számítanak. A metrólejárat itt is ugyanannyira zavaró, mint a Rákóczi téri vagy a Tétényi úti megállónál. A Corvinus Egyetem épülete melletti üvegkalitka akár a közelben lévő Bálna kistestvére is lehetne. Mintha Fritz Lang Metropolisába merülnénk alá: ennél a megállónál a felszínről fúrva kezdték az építkezést, a földnyomás ellen a 35 méter mély csarnok falait látszóbeton gerendákkal támasztották ki.
A kivitelező Sporaarchitects építészei által létrehozott csontszövethez hasonló enteriőr már építése alatt több nívódíjat kapott. Ez a motívum visszaköszön a metrófolyosó üvegbetétein, és a megálló székein. Bár a megállók nagy többségében magyar ipar-és képzőművészek munkái díszítik a tereket, ide mégis egy olasz dizájncég ülőalkalmatosságait választották. Félő, hogy a fehér műanyagból készült hálószerű székek hamar a vandálok martalékává válhatnak. Ez az egyik olyan megálló, ahol a természetes fénynek is sikerült utat engedni, a csontszöveten átszűrődő fény egészen a peronig elér.
Fényköltészet
Fotó: Bogdán Tibor
A Fővám téri kétarcú megálló a felszínhez közel a nemes rozsda felületű corten-acél burkolatnak és hidegfényű mozgólépcsőknek köszönhetően még letisztultság és eszköztelenség jellemzi, a mélyben a látszóbetonok komorságát már markáns színű mozaikok törik meg.
Merker Dávid szerint a repülőterek inspirálták ezt a reprezentatív megállót. Felmérések szerint ugyanis Magyarországon éles társadalmi különbségek figyelhetők meg a busz, a villamos és a metrók utasai között. Buszon általában az alacsonyabb osztályból származók utaznak, a metrót inkább a magasan képzett, jobb módú lakosok használják. A 4-es metrót a tervek szerint jövő tavasszal már birtokba is vehetik. Tizenöt Alstrom szerelvény szállítja majd az utasokat a tíz megálló között, sokat nem is kell várni rájuk, mert másfél percenként váltják majd egymást. 2015-re pedig már vezető sem lesz bennük.
Összességében nehéz lenne azt mondani, hogy barátságos vagy szerethető közegről van szó, ám az biztos, hogy az élmények megsokszorozódásával fog találkozni mindenki, aki a Kálvin vagy a Fővám tér új metróállomását igénybe veszi.
