A nagy Nobel-versenyfutás

Csütörtökön adják át az irodalmi Nobel-díjat, addig már csak hármat kell aludni. Nádas Péter neve is forog a világsajtóban.

Alfred Nobel 1895-ben, halála előtt egy évvel vagyonának jelentős részét egy díj alapítására ajánlotta fel. Victor Hugo Európa leggazdagabb vagabundjának nevezte Nobelt, aki sosem hagyott fel a kísérletezéssel: haláláig 355 találmányt szabadalmaztatott. Az ezekből befolyó összeg, valamint a családi vagyon hosszú távra biztosította a világ egyik legrangosabb tudományos elismerésévé váló díj jövőjét.

A kitüntetést először 1901-ben ítélték oda, a svéd nemzeti bank által 1968-ban alapított közgazdasági emlékdíj kivételével minden kategóriában. Az azóta eltelt bő évszázad alatt összesen 555 elismerést osztottak ki mintegy 862 díjazottnak, köztük számos magyar és magyar származású tudósnak. Egyetlen irodalmi díjazottunk, Kertész Imre 2002-ben kapta meg az elismerést. Hogy a magyar kitüntetettek névsora bővül-e az idei évben, az csütörtökön derül ki, amikor nyilvánosságra hozzák az irodalmi kategória győztesét.

A tavalyi győztest, Mo Jent szinte senki sem ismerte, 2011-ben pedig hatalmas botrányt okozott, hogy a hosszú évek óta esélyesnek tartott svéd költő, Tomas Tranströmer a díj kihirdetése előtt nem sokkal a fogadási lista élére ugrott, sokan csalást gyanítottak. Akárcsak 2008-ban, amikor a díjazott Jean-Marie Gustave Le Clézio az utolsó pillanatban lett favorit, és meg is kapta a díjat. Ugyanebben az évben a bizottság főtitkára, Horace Engdahl kijelentette, hogy az amerikai írók korlátoltak, és nem tartoznak a világirodalom elitjéhez. A kiátkozással felérő kommentár akár az idei elismerés sorsát is befolyásolhatja, hiszen az amerikai próza hatalmas nevei, mint Philip Roth, Thomas Pynchon vagy Cormac McCarthy, mindig közszájon forognak.

Kertész Imre

Fotó: Henrik Montgomery / Europress/AFP

Az évek óta a díj legfőbb várományosának tartott Murakami Haruki esélyeit nem az akadémia véleménye rontja, hanem éppen a felfokozott várakozás, hiszen az egyértelmű favoritok az utóbbi években rendre kimaradtak a szórásból. Az 1Q84, a Norvég erdő vagy a Kafka a tengerparton alkotójának így minden bizonnyal idén sem jut Nobel-díj. A nagy esélyesek között emlegetett dél-koreai Ko Un számára a költészet lehet a buktató, költők ugyanis ritkán kapják sűrűn egymás után az elismerést, így a svéd Tomas Tranströmer 2011-es díja csökkenti a poéták esélyeit. Kivétel lehet ez alól a szír Adonisz, vagyis Ali Ahmad Szaid Eszber, akit az arab világ egyik legnagyobb költőjeként tartanak számon, és aki éppen az aktuális politikai helyzetnek köszönhetően kerülhet a bizottság fókuszába. Nem ez lenne a svéd akadémia első ilyen jellegű lépése, elég csak a tavalyi díjra gondolni, amikor a sokak által középszerűnek és a kínai kommunista párt házi szerzőjének mondott Mo Jen elismerésében többen nyílt politikai állásfoglalást láttak.

Ha a statisztikákat nézzük, a női jelöltek esélyei is csökkennek. Az eddigi százkilenc díjazott között mindössze tizenkét hölgyet találunk, igaz az utóbbi húsz évben öt is megkapta a legrangosabb irodalmi elismerést. Ettől függetlenül meglepetés lenne, ha Peter Englund, a jelenlegi főtitkár Joyce Carol Oates vagy Alice Munro nevét jelentené be csütörtökön. Ásszia Dzsebér algériai írónőt ugyanakkor sokan titkos esélyesnek tartják. Ha mégis női szerzőre voksol az akadémia, ő lehet a befutó.

A nem túl népes afrikai mezőnyt erősíti a kenyai Ngugi wa Thiong’o. A sokáig angol nyelven alkotó szerző nevét minden évben újra előveszik, így idén sem feledkezhetünk meg róla. Annál is inkább, hiszen írói döntése, hogy visszatér törzse, a kikujuk nyelvéhez, a Nobel-díj szellemiségéhez méltó tett volt, ami akár felé is billentheti a mérleg nyelvét. Szintén visszatérő vendég és titkos esélyes Ámosz Oz. A térségbeli megbékélést sürgető izraeli író magyarul is olvasható Szeretetről, sötétségről című monumentális műve akár még a díjat is meghozhatja számára.

És Jon Fosséról is essék szó. A norvég író-drámaíró nevét az utóbbi hetekben kapta fel a világsajtó – ő az Álmatlanság és a Melankólia szerzője. Végül Nádas Pétert kell még említenünk, aki a Párhuzamos történetek és az Egy családregény vége című művek szerzőjeként a legnagyobb magyar esélyes. Persze a Nobel-díj a látszat ellenére nem lóverseny, a fogadóirodák jóslatai az utóbbi években csak részben igazolódtak be, a fogadások tisztasága is nem egy alkalommal megkérdőjeleződött már, ráadásul a jelölési folyamatot ismerve lehetetlen megjósolni, ki kapja végül az elismerést.