Nehéz elhinni, hogy 2013-ban Münchenben bárki is a Hódmezövásárhelykutasipuszta helységnév kiejtésével kísérletezik. Pedig sok német fejében rögtön Puskás, az Omega és a paprika után következik az alföldi kistelepülés. Sőt egyeseknél a focilegendát, a rockzenét és a pirosra színezett magyar ételeket is megelőzi ez a falu, és a számukra vélhetőleg értelmezhetetlen magyar női név. „Piroska!” – sóhajtottak a bajorok ellágyulva, amint Magyarország került szóba – „Piroska, a puszta, a vonatok” –, és mosolyogtak ábrándosan, ami viszonylag ritkán fordul elő velük. A Piroska valahogy úgy hangzott, hogy Píróská, és úgy íródott le, hogy Piroschka. A puszta magyarul íródott, és így hangzott: púsztá.
A filmet, amely Piroska nevét végképp beírta az érzékeny német lelkekbe, véletlenül éppen a bajor fővárosban forgatták 1955-ben. Úgy tűnik, itt a következő generáció is örökölte a Piroschka-kultuszt. Magyarországon ezzel szemben szinte senki nem tud a Gyakran gondolok Piroskára című, legendává vált moziról, sem az alapjául szolgáló regényről. Pedig Hódmezővásárhelykutasipuszta (ma Székkutas) máig őrzi Hugo Hartung német író emlékét. Hartung cserediákként ezen a külföldiek számára kimondhatatlan nevű településen vakációzott az 1920-as évek elején, itt érte utol a nagy szerelem. Az írást csak évtizedekkel később kezdte el. A Gyakran gondolok Piroskára lett a negyedik könyve 1954-ben. A romantikus Magyarország-regény hatalmas sikert hozott, szinte rögtön megfilmesítették.
A könyv Németországban mind a mai napig ismert, több kiadást megért, néhány éve hangoskönyvként is megjelent. Hugo Hartung színpadi művet írt belőle, amit ma is elővesz egy-egy német színház. De a német köztudatban, úgy tűnik, a film lett az igazi befutó. Talán azért, mert ekkoriban támadt fel haló poraiból a második világháború után a német film, és a Gyakran gondolok Piroskára az újra felívelő közönségfilmgyártás sikeres szórakoztató darabjai között volt.
Ráadásul a derék németek azt látták viszont Hartung történetében, ahogy Magyarországot egyébként elképzelni szerették: a cigányzene, a vendégbarátság, a közvetlenség országaként, ahol mindenki beszéli az ő nyelvüket. Bizonyára hozzátett a rokonszenvhez az is, hogy a film bemutatását követő évben kitört a forradalom. Hivatalos magyar mozibemutatója máig nem volt, bár filmklubokon többször vetítették már itthon is a filmet. A könyv magyarul is megjelent Sipkáné Serfőző Rózsa fordításában magánkiadásban, majd a K.u.K. Kiadó gondozásában, Katulics Imre fordításában 2002-ben.
