A Kaddish mellett hétfőn Schubert Befejezetlen szimfóniáját, kedden Fauré Requiemjét tűzik műsorra.
A koncerteket beharangozó csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón az Operaház főigazgatója emlékeztetett arra, hogy a Kaddish szövegírójának, Samuel Pisarnak magyarul is megjelent önéletrajzi ihletésű kötete Vér és remény címmel, amelyet budapesti tartózkodása alatt mutatnak be.
Ókovács Szilveszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Kaddishra, amelyen „Leonard Bernstein jó barátjaként” Samuel Pisar mondja a narrációt, Budapest közönsége kíváncsi lesz.
Bogyay Katalin, az UNESCO közgyűlésének elnöke rámutatott: sok híres ember segíti a munkájukat, közöttük Samuel Pisar, a nemzetközi szervezet különmegbízottja, aki a holokauszt oktatásáért felelős. A Kaddish-szimfónia a holokauszttúlélő személyes párbeszéde Istennel, a szöveg megírására Bernstein kérte meg Pisart – tette hozzá Bogyay Katalin, aki szerint a holokauszt-emlékév „előeseményeként” is értékelhető ez a két koncert, hiszen „nagyon erős üzenetet küld” mindenkinek.
Kiemelte, hogy a holokauszt-emlékév kapcsán Samuel Pisar találkozik majd Martonyi János külügyminiszterrel és Lázár Jánossal, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkárral, valamint a zsidóság magyarországi képviselőivel. E találkozó keretében vasárnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének székházában mutatják be Vér és remény című könyvét.
Samuel Pisar író, nemzetközi jogász, aki az 1950-es években az ENSZ-nél, majd John F. Kennedy amerikai elnök tanácsadójaként dolgozott, azt mondta: a Corvina Kiadó gondozásában megjelent könyvet előzőleg már több mint 20 nyelven kiadták. Szerinte a bizonytalanság és a félelem ma mindenütt terjed, s ez a harmincas, negyvenes évekre emlékezteti őt. Ezért döntött az UNESCO-ban való munka mellett is, ahol az emberiség elleni bűntettek megismertetésével foglalkozik.
Felidézte: könyvében is leírja, hogy látta a krematóriumok füstjét Auschwitzban, ahol mindennap tízezer üldözöttet öltek meg, és 15 évesen végignézte, ahogy Mengele doktor elválasztotta a halálraítélteket a többiektől. Hallotta a szenvedők utolsó imáit is, miközben haláltusájukban körmükkel vésték a gázkamrák falára: „soha nem felejtünk”.