Bölcsességfogból dizájnékszert

Bár a Design Hét Budapest október 6-ig tartott, számos kiállítás november elejéig még megtekinthető.

Az idei Design Hét egyik legfontosabb programja egyértelműen a Design Terminálban helyet kapott Metszéspontok X című kiállítás, amely a kortárs dizájn határátlépéseivel foglalkozik, s nemcsak kérdéseket vet fel, de konkrét válaszokat is ad. Olyan tárgyakat, kísérleti projekteket mutatnak itt be, amelyek szemléltetik, a dizájn miként lehet tudományos kutatások, a biotechnológia, a digitális hátterű gyártási folyamatok, illetve a megújuló hagyományok, a kézművesség vagy épp a történetmesélés része.

Hol vannak a dizájn határai? Mi történik, ha a tervezők átlépik ezeket, és mire jó, ha más területek hasznosítják a dizájn sajátos gondolkodásmódját? Hogyan válnak környezetünk tárgyai koruk kérdéseinek, dilemmáinak, eredményeinek hordozóivá vagy éppen formálóivá? A kortárs dizájn határátlépéseivel foglalkozó nyitókiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ. A dizájn egy gondolkodásmód, a tervezők munkája jócskán túlmutat a tárgyak létrehozásán, egyre inkább sokrétű tudást igényel, gyorsan kell reagálni a társadalmi változásokra.

A november 3-ig nyitva tartó tárlaton tizenöt ország tárgyait,projektjeit mutatják be, ezek közül több nem is terméknek készült, akad olyan, amely egy kutatás melléktermékeként született meg. A Sea Chair brit tervezői a tengerekben felhalmozódott hulladékból készítenek bútorokat, sőt még a halászhajókra telepíthető, a hulladékot gyűjtő, szelektáló és feldolgozó gépsort is megálmodták. Ez a nyílt forráskódú projekt nemcsak az egyre növekvő hulladékok problémájára, de a nehéz helyzetben lévő halászat támogatásához is hozzájárul.

Merel Karhof önjáró szélkötőgépet fejlesztett, a szél sebességétől függ, mikorra lesz kész a pulcsink. De akad olyan elvetemültnek tűnő projekt is,amelyben dizájnerek, biomérnökök és orvos együttműködése révén bioékszerek készülnek. A biojewellery munkatársai az egyéni ambíciók és a tudományos kutatások kapcsolatát kutatják. A gyűrűk alapját  a bölcsességfogműtéten levett sejtekből, egy erre a célra kifejlesztett hordozóeszközben növesztett csontszövet adja, ezt ötvözik ezüsttel.

Tomek Rygalik lengyel dizájner szerint az ökodizájn lényege az előrelátó tervezés. Munkái közül kiemelkedik az önmagát megtartó, plasztikus nyers bőrfotel, amelyet az olasz Morosónak készített 2006-ban. A Metszéspontok kiállításon ez is helyet kapott. A cserzetlen bőrt hosszú órákra vízbe áztatják, majd egy fém tartószerkezetre húzzák rá, hogy megadják neki a végleges formát. Száradás után a fém rácsokról lehúzva megszületik az önmagát megtartó szék.

Egyre több dizájner hoz létre olyan tárgyat, amelyen keresztül egy-egy nemzet, város vagy személy életét mesélheti el. A Story Vase nevű vázák zulu gyöngyfűzéssel mutatják be négy, dél-afrikai nő személyes történetét, a hagyományos angol tolie tapéták mintájára egy brit Timorous Beasties elkészítette a London és Glasgow jelenkori történetét ábrázoló tapétasorozatot.

Szokatlan Elisa Strozyk német tervező textilkísérlete: a vizualitás és a tapintás élménye egyszerre érhető itt tetten. A dizájner arra kereste munkájában a választ, hogy miként is lehet a fát a textilre jellemző struktúrával ellátni, a végeredmény egy egyszerre kemény és puha anyag. Érdekes módon több dizájnert megihletett a csokoládé: a holland pinaki sudios és a chocolátl közös fejlesztéseként jött létre az Ehető felületek kollekció, amelynek darabjai szintén az anyagok, textilek jellemzőit viselik magukon.

Az Erratum márka a diszfunkcionalitás etikáját hirdeti direkt elcseszett tárgyaival. Jeremy Hutchison alkotó leveleket írt a legkülönfélébb gyáraknak, hogy küldjenek a termékeikből egy olyan darabot, amelybe az adott gyártósoron dolgozó munkás direkt beépít egy hibát. Az így elkészült termékek a megszokott forma ellenére teljesen használhatatlanok. Hutchison, aki szerint az igazi luxusnak nincsen funkciója, készít fogak nélküli fésűt, kétvégű teniszütőt, instabil botot, rosszul felcsavarozott kerekű gördeszkát.

Hasonló tematika jellemzi az izraeli Woodcasting-széket. A tervezők abból indultak ki, hogy szerintük az emberek sokkal jobban kötődnek a hibás tárgyakhoz: a székhez a fára öntik az alumíniumot, amely ezáltal megpörkölődik, és szabálytalanul oszlik el. Így lesz minden darab egyedi.