Clancy, aki szülővárosában, Baltimore-ban egy kórházban hunyt el szerdára virradóra, katonai és politikai thrillereivel vált közismertté. Számos regényét megfilmesítették, művei nyomán készült a Vadászat a Vörös Októberre, a Férfias játékok és a Végveszélyben című film.
Biztosítási ügynökként kezdte pályáját, de magával ragadta a haditengerészet világa. Erről később elmondta: csak az volt a vágya, hogy igazán jó könyvet írjon, és bekerüljön a Kongresszusi Könyvtár katalógusába. Mindent végigtanulmányozott a témával kapcsolatban, amihez csak hozzáfért, még a szimulációs videojátékokat is, így született a hidegháború idején játszódó Vadászat a Vörös Októberre című regénye, amely hitelességével még a szakértőket is meglepte. Az átállásra készülő szovjet atom-tengeralattjáróról szóló könyvből az orosz kapitányt játszó Sean Conneryvel és a Jack Ryant, a CIA szakértőjét alakító Alec Baldwinnal készült nagy sikerű film John McTiernan rendezésében.
Az 1984-ben megjelent könyv sikere után három évtizeden át írta bestsellereit, egymás után jelentek meg a Jack Ryan-kalandok, köztük a Vörös vihar, a Férfias játékok, a Végveszélyben, az Utolsó parancs, A kardinális és A rettegés arénája. Command Authory című legújabb regénye kiadását már nem érhette meg, a könyv december 3-án jelenik meg.
Egy televíziós interjúban 1986-ban azt mondta, az unalmas hétköznapok elől szökik a kalandok és politikai thrillerek világába. Clancy olyan jó kapcsolatokat ápolt a hírszerző ügynökségekkel és a hadsereggel, hogy állítólag bizalmas információkat is kapott tőlük. Egyszer azt mondta, a legfélelmetesebb dolgok valójában nem is titkosak, csak senki sem figyel fel rájuk.
Prófétának bizonyult, amikor 1994-ben megjelent Elnöki játszma című regényében – hét évvel 2001. szeptember 11. előtt – arról írt, hogy terroristák egy Boeing géppel belerepülnek a washingtoni Capitoliumba, és több száz ember halálát okozzák. „Hátborzongató, ha a fikció valósággá válik” – mondta erről később.
Az írást „komisz munkának” tartotta. A Time-nak 2002-ben arról beszélt, hogy az első és a második könyv még lehet, hogy örömet szerez, de aztán „olyan kulimunkává válik, mint amikor az ember egy ásóval földet lapátol”.
