Október 8-án hajnali fél 5-kor Csomós Péter a Mistral, a Syconor, a Hungária, a Tűzkerék, a Jam, és a Juventus együttesek énekes-gitárosa 69 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének.
„Azt gondoltam, mi, zenészek örökké fiatalok maradunk és sosem halunk meg ” – sóhajtotta egyik barátom egy interjúban. Kereken, kertelés nélkül mondta ki azt, amit mi – nem zenészek is – belülről éreztünk. Talán ezért tudunk annyira megdöbbenni minden egyes elmúlásról szóló hír hallatán. És a sor, amely mostanában elindult a Nagy Útra, bizony hosszú
Ma hajnalban az égiek hívó szavának engedelmeskedve Csomós Péter is rálépett a fényes ösvényre. Hogy „legyen egy jó koncert az égben is” – ahogy 1970-ben énekelte és gitározta a Hungáriában egy Marson adott képzeletbeli hangversenyen. Pedig lett volna még dolga itt, a földi világban is, ahol mindenki örömére és kedvére muzsikált. A Syconorban Hauer Rudival csakúgy mint a Jamben Tátrai Tibusszal és Kiss Zolival vagy a Juventusban Pápay Faragó Lacival és Sipos Péterrel, a Sipivel.
Aki a földrajzi távolságok dacára is mindvégig kitartó, hűséges barátja maradt. De legyen akár saját vagy klasszikus rock and roll Fenyő Miklóssal, netán kicsit keményebb rock-blues a jobb sorsra érdemes Radics Béla Tűzkerék csapatában. Mert Csominak csak a zene számított. Mint ahogyan rá is lehetett számítani; ha kellett, odaajándékozta a Norvégiában, második hazájában frissen vásárolt Elvis-pólóját. „Majd veszek másikat odakint ” Odakint, ahová a sors vetette zenélni még a hetvenes évek elején, és ahová különböző kacskaringók után is visszatért.
Ahol megjelent, oda azonnal odaköltözött az élet, a derű. Egy-egy barátságos szó, vidám történet mindenkinek kijárt. Vele megtelt a pódium és a nézőtér egyaránt. 2005-ben sokak vágya teljesült, mikor színpadra állt a Ki mit tud?-os ős-Hungária. Azóta abból a csapatból már ketten is előrementek az égi zenekarba. Amelyről tavaly ősszel megemlékeztünk, és ahol Csomi is – megidézve az együtt töltött éveket – boldogan zengte a hajdani Barta-dalokat.
