Skrabski Fruzsina nevét 2010-ben egycsapásra mindenki megjegyezte, amikor Novák Tamással Biszku Béláról készítettek filmet Bűn és büntetlenség címmel, és ez egyszerre történt Biszku személye, valamint a forgatással kapcsolatos ellentmondásos körülmények miatt. Skrabski ezúttal is kényes témát választott a magyar történelemből. Az Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilmje ezúttal az 1945 utáni szovjet megszálló csapatok katonáinak erőszakoskodásait kutatta, és a nők megerőszakolásáról, valamint ennek kitárgyalatlanságáról beszél. A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint ötven- és kétszázezer között van az 1945-ben Magyarországon megerőszakolt nők száma, és közülük a filmben is megszólal néhány áldozat. A rendezőnő az áldozatok mellett szakértők megszólításával igyekszik válaszokat keresni az évtizedek óta megválaszolatlan kérdésekre.
Az időutazás méltán népszerű tematikája a filmgyártásnak majd a filmtörténet kezdete óta. Ezúttal viszont (mint mondjuk a Kate és Leopold esetében ) maga az időutazás ténye csupán ürügy, keret egy vicces romantikus vígjátékhoz. Ennek megfelelően maga az aktus nincs is túlbonyolítva, sötét és szekrény és gondolj a pillanatra, majd csiribí-csiribá bekövetkezik az időugrás. A sztori szerint egy család képességét egy nap az ifjú is megismeri, és a szabályok tisztázása után (a történelembe nem lehetséges beavatkozni, mint Hitler megölése és egyebek) máris saját szerelmének egyengetésére kezdi használni az adottságot. Az apa a pillangóeffektusra ugyan figyelmezteti csemetéjét, de ez majd csak utóbb okoz bonyodalmakat. Richard Curtis filmjét ezzel együtt nem lehet nem szeretni, az Igazából szerelem rendezője ugyanis egy szívmelengető románcot tett le az asztalra, amelyben az apát alakító Bill Nighy a humort, napjaink kis kedvence, Rachel McAdams pedig a szerelmet szolgáltatja. A britek meg egy kicsit visszakanyarodtak ahhoz, ami annyira ment nekik a kilencvenes években. Bohó, kissé szertelen, de abszolút élvezetes szórakoztató mozit készítettek.
A bennfennteskedést kedvelők számára valóságos orgia lesz Seth Rogen és Evan Goldberg vígjátéka az Itt a vége, amelyben James Francót és haverjait bulizás közben éri a világvége. A film szerint Franco és más színészek önmagukat játsszák (Jonnah Hill mellett Seth Rogen, Emma Watson és más ismert színészek is szerepelnek, természetesen kevésbé hihetően önmagukat és nem egy szerepet játszva), de ezt leginkább azok hiszik el, akik még sosem láttak filmet. A lényeg mégsem ez, hanem a marháskodás, amit a társaság levág – szimulálva egy ilyen határhelyzetet, és az akkor adható meglehetősen rendhagyó válaszokat. A film viszonylag gyorsan igen fárasztóvá válik azok számára, akik a nevezett színészeket nem imádják feltétel nélkül, vagy nem ismerik teljes életművüket. És mivel ebből jócskán lesznek hazánkban, kérdés, hogy az USA-ban egyébként nagy sikert arató sületlenségre mennyire vevő a magyar közönség.
Machete a néhány éve Tarantinóék által rövid időre megidézett grindhouse izgalom terméke volt, amelyet a Grindhouse-film kamu előzetesei között szerettek meg a rajongók. Innen jött az ötlet egy egész estés mozira, és a Machete szerepelt annyira jól az amerikai pénztáraknál, hogy egy folytatás is készüljön a B filmeket megidéző machetés gyilkosról. Harmadik viszont valószínűleg nem lesz (a rendező Robert Rodriguez trilógiát képzelt el szeretett figurájának), mert Amerikában teljes érdektelenség övezte a második epizód bemutatóját. Ami pár éve még vicces volt, mára elfelejtődött, a B filmek világa már nem elég trendi és versenyképes a 3D reneszánszakor. Így Machete hiába kap az USA elnökétől egy megbízást, és hiába ontja ki nagy vérengzéssel az ellen belét, ez csak egy hattyúdalra lesz elegendő. Danny Trejo pedig még erősítést is kapott Charlie Sheen, Mel Gibson és Lady Gaga személyében. Rodrigueznek meg illene már valami újjal előrukkolnia, ha nem akar végleg beszorulni a Kémkölykök, Grindhouse és Sin City folytatásaiba.
Azt hiszem, az idei év kisebb rekordot ér el, már ami a magyar mozikban bemutatott egész estés animációs filmek számát illeti. Ezúttal a mind jobban lankadó türelem mellett azért érdemes mégis jobban figyelni, mert a Dreamworks mégis a jobbak közül való műhely. A mostani Turbója például a Halálos iramban-filmek csigás paródiája, ami azért élből jól hangzik. A történet szerint egy csiga fatális véletlen következtében olyan módon kerül interakcióba egy versenyautó nitrójával, amitől száguldó szuperpuhatestűvé válik, és máris elérhető lesz számára az igazi álom: részvétel az amerikaiak Indy 500-as autóversenyén. Ráadásul nem is esélytelen.
A döbbenetesen fiatalon Hollywoodban rendezőként befutó Robert Luketic 28 évesen a Doktor Szöszivel vígjátékok szakértőjeként lett elkönyvelve. A Nyerj egy randit Tad Hamiltonnal! és a Anyád napja folytatta a megkezdett sorvezetőt, és tulajdonképpen a mostani, Paranoiáig elsősorban a könnyedebb műfajban mozgott. Ez önmagában persze nem magyarázat, hogy a thrillernek szánt Paranoia miért nem sikerült, főleg úgy, hogy Harrison Ford és Gary Oldman is erősítette a stábot. Ők ugyan már túl vannak a csúcson, de mégis képviselnek egy alapszínvonalat, ami elkél a film sztárja, Liam Hemsworth mellett. A sztori szerint pedig egy pályakezdő fiatal az előrelépés érdekében piszkos üzelmekbe megy bele, s kémkedni kezd. Aztán hamarosan rá kell jönnie, hogy csak kihasználták, de a remek életszínvonalról nem szívesen mond le, és persze az önérzetét is sértették, így a tettek és bosszú mezejére lép.
