Ismét egy egyedülálló fotóhagyatékkal jelentkezik a Fortepan, az amatőr és most már nem csak amatőr fotók interneten nézegethető és ingyenesen felhasználható gyűjteménye, amelyet puszta lelkesedésből alapított Tamási Miklós és Szepessy Ákos 2010-ben. A történet lomtalanításokkal indult, ahová számtalan ismeretlenek által készített, ismeretleneket ábrázoló régi amatőr fotót dobtak ki. Ezeket gyűjtötték össze az OSA Archívum lelkes munkatársai. A közösség aztán egyre bővült, a Fortepan internetes fórumán utóbb elkezdték azonosítani a felvételek helyszíneit, néha szereplőit is. Azóta számos érdekes anyag került fel az amatőr fotózás kezdetétől, a századelőtől egészen a kilencvenes évekből származó képekig. Az oldal üzemeltetői többször meglepték már a közönséget egy-egy különlegességgel: néha híres emberek bukkantak fel a képeken, máskor 1956-os összeállítást közöltek, és számtalan szerzői anyagot is kaptak: Schoch Frigyes, Kovács Márton Ernő és Nagy Gyula szerzői anyagai után mostantól szabadon kutatható és publikálható id. Konok Tamás fotográfus 1200 felvétele.
A szerző fiának, Konok Tamás festőművésznek köszönhetően, az elmúlt fél évben a fortepanosok feldolgozták a közel 15 ezer fotót – papírképet, negatívot, diát – tartalmazó hagyatékot és kiválasztották a nekik legfontosabb képeket. Idősebb Konok Tamás (1899–1971) művész és katonatiszt volt. Az 1930-as évek közepétől korának fotós krónikása. Győr, Sopron, a Szigetköz és szülőföldje, a Felvidék voltak legkedvesebb fotótémái. Mint hivatásos katonatiszt és amatőr fotós, a haditudósító század egyik parancsnokaként, páratlan képeket készíthetett 1942-ben, a keleti fronton. Kerülte a riport helyzeteket: szívesebben készített komponált felvételeket. A háború után kedvelt hobbijából kényszerű hivatás lett. Miután a honvédségtől elbocsájtották, ötvenévesen fotós mestervizsgát tett, és megélhetésképp műhelyt nyitott a saját lakásában, Győrben.
„Ha valaki rögtön a fényképek nézegetésébe kezdett, nehezen fogja nekünk elhinni, hogy egy katonatiszt, majd haditudósító képeit látta” – írják az alapítók. „Inkább gondolna egy romantikus hajlamú etnográfusra vagy a keleti utazók kései követőjére. Szinte érthetetlen, hogyan tudta Konok Tamás kivonni magát a doni katasztrófa felé menetelő magyar tisztikar szellemiségéből és elvárásai alól. Hogyan maradhatott civil, ukrán és orosz parasztokat, piacot, csendéletet, folyót, menekülteket fényképező civil a hadsereg kötelékében? Bárhogyan is történt, id. Konok Tamás fényképei egyedülálló lenyomatai a másik Magyarországnak.”
