– Nyugodtan nevezhetjük szenzációsnak a Nyuszi és Őz fogadtatását. Miképp dolgozta fel a diplomafilmjével jött hirtelen sikert? Utoljára talán Ducki Tomek diplomafilmje vált ennyire sikeressé, amely szintén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről (MOME) került ki.
– Bevallom, nem méregetem másokhoz magamat és a Nyuszi és Őzt sem. Előzetesen azt reméltem, hogy a fiatalabb és az idősebb közönség is egyaránt jól fogadja majd a filmemet. Nagyon örülök, hogy végül a díjak és a visszajelzések is mind azt igazolják, hogy a filmem nem csak egy korosztálynak szól. Az annecy-i eredmény különösen jól esett. Az utóbbi években valóban az animációs filmek egyik legközkedveltebb versenyfesztiváljává vált a francia mustra, így a szereplés és főképp a gyerekzsűri díjazása nagy megtiszteltetés volt. A legnagyobb elismerés számomra azonban az, amikor egy fesztiválon valaki személyesen jön oda hozzám, és mond egy-két elismerő szót, vagy gratulál. Legutóbb Frankfurtban szerepeltem versenyben egy gyerekfilmfesztiválon a Nyuszi és Őzzel, ahol az animációs rövidfilm kategóriában nyertem fődíjat. A díj mellett a fesztiválon való részvételemet a makulátlan szervezés, az ott megismert rendezők és színészek tették igazán felejthetetlenné.
– Honnan jött az ötlet, hogy egy nyúl és egy őz barátságán keresztül, többféle technika alkalmazásával készítsen diplomafilmet?
– A két karaktert egy korábbi párkapcsolatom ihlette. A Nyusziról és Őzről készült rajzok még egymás személyiségének megismerése közben születtek. Amikor megkezdődött a diplomaévem, azon töprengtem, hogy mi lenne az a téma, amely egy egész éves munkát adhatna, akkor kanyarodtam vissza ezekhez az illusztrációkhoz. A többféle technika egyidejű alkalmazása már korábban is nagyon izgatott, de nem öncélúan, hanem úgy, hogy az egy adott történetet, dramaturgiát támasszon alá. Így jött az ötlet, hogy Nyuszi és Őz barátságának konfliktusát a két és három dimenzió közti különbséggel illusztráljam, és mivel nagyon szeretem a tradicionális, manuális technikákat, végül a báb, illetve rajzi animáció is a történet része lett. Ezen az úton kezdtem kibontani a sztorit, keresni a játékos kapcsolódásokat a szereplők és technikák között, hogy hogyan és mit lehet ezekkel az eszközökkel kifejezni. Tehát a forma és a tartalom nem létezett volna egymás nélkül, egyik a másikat inspirálta, erősítette.
– Mennyire volt önálló munka a diplomafilm elkészítése? Kik voltak a közvetett és közvetlen segítői a MOME-n?
– Öt nevet mindenképpen kiemelnék: Fülöp Józsefet, az Animációs Tanszék vezetőjét, Domonyi Ritát, Bertóti Attilát, Czakó Juditot és Hámori Mátét. Fülöp József végső soron a film producere volt, ő teremtette meg számomra az anyagi feltételeit annak, hogy a diplomafilmem elkészülhessen, és neki köszönhetem, hogy olyan minőségi körülmények között tanulhattam, amely lehetővé tette, hogy ilyen színvonalú diplomafilmet készítsek. Domonyi Rita dramaturgként tanít a MOME-n, ő volt a Nyuszi és Őz dramaturgja is, sok ötlettel gazdagítva a történetet. Czakó Judit volt a film vágója és Hámori Máté szerezte a filmzenét és készítette a zörejezést. Bertóti Attila pedig Kolozsvárról érkezett a MOME master képzésére, és mivel abban az évben úgy döntött, nem diplomázik, megkértem, hogy segítsen nekem. Nagyon tiszteltem az addigi munkáit, például amit az Ariadné fonala című alkotásával véghezvitt. Attila szinte végigdolgozta velem a teljes évet, segített a történetmesélésben, az animálásban, és sok más technikai és szervezési dologban. A dizájn, a látvány, a karakterek, és a bábanimáció teljesen az én elképzeléseimet és kétkezi munkámat tükrözik. A teljes stáb körülbelül húsz főből állt, és mindannyijuknak nagyon hálás vagyok a segítségükért és támogatásukért.
– A fesztiválokat járva és a korosztálya, illetve más országok filmjeit nézve hogyan látja, mennyire versenyképes a MOME-s szakmai képzés a nemzetközi mezőnyhöz képest?
– Úgy látom, teljesen versenyképes. Most egy évre Dél-Franciaországba költöztem és elmentem két francia iskola közös diplomavédésére, ahol meglepve tapasztaltam, hogy itt mennyire más a képzés struktúrája. Röviden összefoglalva, itt sokkal nagyobb a hangsúly a 3D oktatásán, amiről azt kell tudni, hogy sokkal több ember közös munkáját, valamint több tudást igényel, mint bármelyik más animációs technika. Az effajta képzés előnye, hogy szakemberként könnyebb lesz a diplomás hallgatók elhelyezkedése, a hátránya viszont, hogy kevesebb időt és energiát fektetnek a történetmesélés és rendezés oktatására, így az elkészült diplomafilmek kis aránya lesz igazán izgalmas és kiforrott alkotás. A MOME-n viszont ezzel ellentétben sokkal inkább az egyén önmegvalósításán van a hangsúly, nincs semmiféle technikai kötöttség, szabad kezünk volt a témában, és még a terjedelemben is. Ez pedig jobban segíti a leendő szakemberek kibontakozását, szakmai egyéniségének fejlődését.
