Bár egy mezei szappan csodákat tehet egy festménnyel, senki ne essen neki otthon Vaszary-képnek ezzel a módszerrel – intette a sajtó képviselőit Gippert László főrestaurátor Benczúr Gyula fő műve, a Budavár visszavétele 1686-ban előtt állva. A gyakorlati tanácson túl persze elsősorban a híres festmény nemrég megkezdődött restaurálási munkálatainak részleteiről beszélt.
Ha minden a tervek szerint alakul, a Magyar Nemzeti Galéria büszkesége, mely egyúttal az egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált magyar festmény, november végétől várja majd a látogatókat megújult formában, új helyén.
Gippert László főrestaurátor ismerteti a felújítási munka lépéseit
Fotó: Hegedűs Márta
A munkálatok tíz napja kezdődtek el. Miközben Gippert László ennek folyamatát ismertette, két kollégája épp az úgynevezett tisztítóablakok kereteit törölte le a festmény felszínéről. Ezeket az ablakokat a restaurátorok azért „nyitják”, vagyis rajzolják fel, hogy egy adott területen felmérjék a lakkréteg alatti, évtizedes szennyeződés mértékét. A lakk egyébként esztétikai célt is szolgál: hiányában kevésbé tűnne ragyogónak a kép. Benczúr műve annak ellenére van jó állapotban, hogy több mint ötven éve restaurálták utoljára – emlékeztetett Gippert.
Úgy tűnik, egy ilyen munka abból a szempontból is időutazás a szakembernek, hogy elődei módszereivel és megoldásaival is szembesülhet. Még a kép vakkeretének jellemére is fény derülhet akár, legalábbis a galéria főrestaurátora szerint az, aki a Benczúr-kép mostani vakkeretét készítette, erősen óvatoskodó ember lehetett, hiszen indokolatlanul masszív konstrukciót hozott létre. Erről a vakkeretről fogják majd leszedni a képet a tisztítást követően, majd összehengerelik, és kerekek segítésével új helyére költöztetik.
Régen kevésbé visszafogott megoldásokkal takargatták a szépséghibákat, a kép foltjait például – ahogy Gippert fogalmaz – „lepedőnyi” felületekkel fedték el a korábbi restaurátorok. Kihívás a viaszréteg eltávolítása is, amire azért is szükség van, mert az anyag szerkezete húsz-harminc év alatt megváltozik. A kép új keretet is kap, melyet szintén az intézmény dolgozói készítenek el, nem utolsósorban azért, mert a képkeretezők csillagászati árért vállalnék el ugyanezt.
Benczúr Gyula mintegy 25 négyzetméteres, 7 méter széles és 3,5 méter magas fő műve az 1896-os millenniumi kiállítás egyik kiemelkedő alkotása volt. Benczúr történelmi kompozíciója a 19. századi magyar történeti festészet utolsó nagy összefoglalása, olyan fő mű, amely összegezte a műfaj tanulságait, s egyben lezárta a történeti festészet lehetőségeit is. A kép hazai megbecsültségét növelte, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjjal jutalmazták. A most kezdődő restaurálás után a festmény a nagy történelmi kompozícióknak szánt terembe, az első emeleti Bálterembe kerül, a szabaddá vált helyén pedig feltárul a kupolatérből nyíló pompás dunai panoráma.
