– Mit kell tudnunk a Modern Art Orchestráról?
– Az alap egy tizenkilenc fős dzsessz-nagyzenekar, amellyel elsősorban kortárs magyar dzsessz- és klasszikus szerzeményeket adunk elő. Az együttes létezése inspiráció a szerzőknek: tessék, itt vagyunk, ha létrejön valami érdekes és minőségi zenemű, mi szívesen eljátsszuk. Szerencsére egyre többen élnek a lehetőséggel. Gyakran adunk szerzői esteket, elsősorban fiatal magyar zeneszerzők munkáiból. Idén Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, Oláh Szabolcs és Korb Attila van műsoron. A Modern Art Orchestra megalakulásakor, 2005-ben olyan zenekarban gondolkodtam, amely a dzsesszből indul, de a klasszikus zenét is magas szinten kezeli. Azóta is ezt az utat járjuk.
– Tehát gyakran túllépnek a klasszikus dzsesszzenekari repertoáron.
– Integro címmel 2010-ben jelent meg az a lemezem, amelyet a Pannon Filharmonikusokkal közösen rögzítettünk – egyébként abban az évben ez a legjobb dzsesszalbumnak járó Fonogram-díjat kapta. A felvétel fordulópont volt az életemben. A szimfonikus zenekari megszólalás mint szerzőt és hangszerelőt egyaránt rendkívül foglalkoztat. Bujtor Balázs barátommal, aki ezen az albumon is a koncertmesteri székben ült, és kollégájával, Kiss Gergellyel régóta olyan produkciókat igyekszünk színpadra állítani, amelyekben az együttes könnyűszerrel veszi a műfaji határok átlépéséből fakadó akadályokat is.
Fotó: Hegedűs Márta
– Ez Magyarországon kívül is kuriózum?
– Amennyire én tudom, a holland Metropol Orchestra a legismertebb azok közül, amelyek a miénkhez hasonló úton járnak.
– Mégis a MAO-t fogja vezényelni Ennio Morricone, a világ legnépszerűbb kortárs zeneszerzője, amikor a jövő év elején induló európai turnén előadja életművének legfontosabb darabjait.
– Idén nyáron kezdtünk dolgozni Guba Gáborral, aki a Danubius Music nevű hazai koncertszervező cég producere. Sorozatban hozzák ide a minőségi zenével foglalkozó világsztárokat, idén Rhoda Scott, Roby Lakatos, a Mezzoforte, a New York Voices és a Harlem Gospel magyarországi fellépésein dolgozunk együtt. Tőlük jött az ötlet, hogy próbáljunk meg közösen gondolkodni a muzsikusgárda összeállításában és a turné megszervezésében.
– Automatikusan megkapták a megbízást?
– Hangzóanyagokat, videókat, fotókat tartalmazó portfóliót kellett mellékelni az ajánlatunkhoz, és Morricone menedzsmentje választotta ki a pályázók közül a nekik leginkább tetszőt. Olyan konkurensekkel szemben nyertünk, mint a Prágai Szimfonikusok vagy a Pozsonyi Szimfonikusok.
– Az árverseny is része volt a döntési folyamatnak?
– Biztosan, bár az említett konkurens együttesek közül legalább az egyik jelentősen olcsóbban vállalta volna a munkát. Nekik erre meg is van a lehetőségük, hiszen megtehetik, hogy a zenészek alapfizetésével és útiköltséggel oldják meg a dolgot. Ezzel anyagilag nem tudnánk versenyezni.
– Hol adják elő a Morricone-életművet?
– A turné első része jövő februárban indul. Olyan helyeken játszunk, mint a párizsi Bercy-aréna, a prágai Halle-stadion, a berlini O2 World, majd a zürichi Hallenstadion. Ezeket követi a budapesti koncert a Papp László Sportarénában, majd az első etap zárásaként Bécsben, a Stadhallén szerepel a produkció. A második szakasz Münchenben kezdődik, majd Luxemburg, Brüsszel, Amszterdam után várhatóan Kölnben ér véget. Mindenütt Morricone vezényli saját műveit.
– Találkoztak már személyesen?
– Eddig a menedzsmenttel tárgyaltunk. Azt viszont már tudjuk, hogy a mester ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag az ő instrukciói alapján tanuljuk meg a darabjait. Nem is kaptuk meg a kottákat, az első találkozáskor látjuk majd először, mit is fogunk játszani.
– Ezek szerint a menedzsment szilárdan hisz a választásában.
– Én sem tartok attól, hogy felsülnénk.
– Mekkora zenekar szólaltatja meg a darabokat?
– Nyolcvanöt fős a zenekar, és egy nyolcvantagú énekkar is utazik velünk, bár az utóbbiról még folynak a tárgyalások. Amit biztosan mondhatunk, hogy a februári turné egy részében az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkarral dolgozunk együtt.
– Ez mindenképp jelentős elismerés a magyar előadóművészek számára.
– Hatalmas dolog, és a jövőre nézve is biztató, hogy egy ekkora európai produkciót alapoznak kizárólag magyar zenészek közreműködésére. Számomra ez önigazolás is, hiszen zenekarvezetőként több mint tizenöt éve okoz fejtörést, hogy miként vihetnénk hírét a nagyvilágban a magyar muzsikusok magas szintű felkészültségének, műfajtól függetlenül, illetve az is, hogy miként teremthetnék anyagi biztonságot a zenészeim számára. Ez óriási referencia minden résztvevőnek, de hátradőlni nem lehet, hiszen remélhetőleg ez sokkal inkább valaminek a kezdete. Mindenképp azt mutatja, hogy jó irányba haladunk: már most gondolkodunk a turné külföldi menedzsmentjével a további közös munkákról.
