– Hogyan jutott eszébe az ötlet?
–Teljesen prózai a története: egy reggel ezzel az ötlettel keltem fel. Idén februárban találtam ki, minden előzetes morfondírozás nélkül, egyszerűen csak beugrott az ötlet.
– A művészek felkérése miként történt?
– Mivel a szentendrei művészekkel viszonylag aktívan tartom a kapcsolatot, néhányukkal kifejezetten baráti a viszony, ezért őket kerestem meg az ötlettel. Kivétel nélkül mindenki igent mondott, aminek különösen örülök, tekintve, hogy Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas alkotók is vannak köztük.
– Mennyire kaptak szabad kezet az alkotók? Volt előre kitalált koncepció, ami köré építve kellett elkészíteni a munkákat?
– Nem volt semmilyen sugallat, szabad kezet kaptak a művekhez. Amikor odaadtam a művészeknek a laptopokat, csupán annyit fűztem hozzá, hogy ez az a tárgy, amit rájuk bízok, alakítsák át, építsék bele sajt gondolatukat, magukat. Tehát teljes mértékben rájuk bíztam, mit művelnek az eszközzel.
– Mennyi idő állt rendelkezésére a művészeknek?
– Kinek több, kinek kevesebb: a határidő nyár eleje volt mindenkinek, az első Lap-Top-On kiállítás megnyitója. Kezdetben tizennyolc művész munkája volt látható, de minden alkalommal bővül a kiállítók száma. Nagyon boldog voltam, amikor az első munkák megérkeztek. A legtöbb alkotónak szerintem azonnal megszületett a gondolat a fejében, mit is kezdjen a laptoppal, amit neki adtam. Nem volt határozott elképzelésem, hogy milyen alkotásokat küldenek vissza a művészek, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen elképesztően sokszínű és nagyszerű lehet majd ez a kiállítás. Ahány ember, annyiféle filozófia – szó szerint.
– Ez a mostani kiállítás egy sorozat harmadik része. Várható még több?
– Az első kiállítás Szentendrén nyílt meg a Múzeumok Éjszakája apropóján, a Péter-Pál Galériában és nagyon sikeres volt. Utána több helyről megkerestek, így lett a második helyszín a Párisi Galéria az Andrássy úton, most pedig Orbán Attila – aki a kiállítás egyik alkotója – kért fel, hogy itt, a Symbol Galériában is állítsuk ki a műveket a festészet napja alkalmából. A következő, negyedik állomás már biztos: Leányfalun az Aba-Novák Galéria. Bízom benne, hogy ötödik és sokadik állomás is lesz: Nagyon jó eséllyel Zilahon, Szentendre testvérvárosában állítjuk ki a műveket az ottani legközelebbi művészeti fesztivál alkalmával.
A tárlat, azon célján kívül, hogy bemutassa, hogy a XX. századi munkaeszköz műtárgyként is létezhet, fontosnak tartja azt is, hogy a szentendrei művészek fiatal generációja is bemutatkozhasson. A kiállításon a Beatles Yellow Submarine című slágeréből, 1968-ban készült filmjére utaló alkotás is megjelent, de akadt olyan mű, mely az iPhone-jelenségre reflektált: az új laptop az iFace nevet viseli, képernyője egy tükör és a billentyűivel tetszőlegesen választhatjuk ki például a szem formáját. Mindegyik alkotás egyedi, kettő azonban kifejezetten formabontó: Jávor Piroska fából készült laptopja és Paraszkay György kétdimenziós Emlék laptopja, melynek képernyőjén Neumann János gyermekkori képe látható. A mű egyszerre tisztelgés Neumann előtt és felhívás: valósítsuk meg gyermekkori álmainkat.
Kiállító művészek: Aknay János, Almási Gertrúd, Barakonyi Zsombor, Bálint Ildikó, Bihon Győző, ef Zámbó István, Farkas Zsófi, Jávor Piroska, Kemény Zoltán, Krizbai Alex, Lukoviczky Endre, Orbán Attila, Pacsika Rudolf, Paraszkay György, Pauli Anna, Pistyur Imre, Regős Anna, Regős István, Tímár Gergő, Verebélyi Diána, Vinkler Zsuzsi, Závodszky Ferenc.
A tárlat október 22-éig látható, további információ itt található.
