Sikertörténet: újra szól a muzsika a Zeneakadémián

Liszt Ferenc születésének 202. évfordulóján kedden ünnepélyesen megnyitotta kapuit a Zeneakadémia.

A Zeneakadémiát az első pályázathoz képest egy évtized alatt újították fel, ez az időszak természetesen a tervezési és engedélyezési időt is magába foglalja. Ráadásul ezalatt nemcsak a Liszt Ferenc téri patinás zenepalota nyerte vissza eredeti pompáját, hanem új épülettel is gazdagodott a zeneművészeti egyetem: a Ligeti Györgyről elnevezett ingatlanba költözött a menedzsment, a pénzügy, a tanulmányi osztály és számos olyan funkció, amely az oktatást segíti. Megoldottá vált az órák közti gyakorlási lehetőség, stúdió készült, közösségi terek nyíltak.

Hosszan sorolhatnánk még az elért sikereket; a következő az orgona lesz: ez vélhetően a két év múlva kezdődő hangversenyszezonban már újra működni fog. Története szövevényes és titokzatos, akár az épületé, de ne rohanjunk ennyire előre.

Batta András neve a Zeneakadémia nagy fel- és megújítójaként vonul majd be az intézmény történetébe. Rektorsága első ciklusának kezdetén indult a felújítás, és most, a második ciklus végén úgy köszönhet le, hogy a rekonstrukció mellett számos korszerűsítési elképzelése is megvalósult. A zenetörténész, aki egyébként többek között Liszt életművének nemzetközileg elismert kutatója, a legapróbb részletekig ügyelt arra, hogy az eredeti, 1907-es állapotot sikerüljön visszahozni. – Boldog vagyok, különösen azért, mert az alapítónk, Liszt Ferenc születésnapja van, és nagy öröm, hogy ezen a napon nyitjuk meg ezt az épületet, amit ő maga ugyan nem láthatott, de ami az ő munkája nélkül nem jöhetett volna létre – fogalmazott a leköszönő rektorból kormánybiztossá előlépett zenetudós az intézmény tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatóján.

Az 1875-ben alapított Zeneakadémia kultúrtörténeti jelentőségét mutatja az, hogy első igazgatója Erkel Ferenc volt, világhírű növendékeit és tanárait pedig hosszan sorolhatnánk. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Solti György – akinek a nevét tegnap a Kisterem is felvette, és akinek a szobrát szintén tegnap avatták fel az intézmény előtti téren –, Cziffra György, Anda Géza, Fischer Annie, Doráti Antal, Fricsay Ferenc, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes, a Zeneakadémia tehát maga a magyar zenetörténet, a zenei élet fellegvára.

Az első politikai beszédet a Zeneakadémia érdekében gróf Apponyi Albert tartotta a magyar Országgyűlésben, a tehetséges politikusnak ez volt az első felszólalása pályája kezdetén. Batta András segítségével a Zeneakadémia történelmet írt azzal is, hogy a civil életet is bevonta a felújítás támogatásába; ez az összeg ugyan a végső 13,2 milliárdos költséghez képest elenyésző százalékot tesz ki, de maga a gesztus komoly fordulatot jelenthet e téren.

Nemcsak a zene, hanem a magyar iparművészet fellegvára is – jellemezte a Zeneakadémiát Batta András, az épület ugyanis az utolsó békeévek idején épült, akkor, amikor Budapest is világvárossá vált. Száz évvel később a magyar restaurátorszakma még mindig a tudás legjavával rendelkezik: úgy sikerült az eredeti állapotot visszaállítani, hogy az eltelt időszak alatt számos átalakítás fedte el a gyönyörű díszítőfestést.

Sok esetben kopott fekete-fehér fényképek segítették a munkát, de volt, amikor egy-egy színt vagy mintát a festékrétegek alól kellett kiszabadítani és felfedezni. Lehet persze számokkal is dobálózni: 400 négyzetméter Zsolnay-kerámia, 367 négyzetméter ólomüveg, 5658 négyzetméter díszítőfestés, de a lényeg úgyis a látvány, azt pedig nem lehet szavakkal elmondani.

A gyönyörű és a csodálatos csak halvány kifejezések ahhoz képest, amit megmutat a magyar iparművészetből az 1907-ben korának művészeti előfutáraként elkészített zenepalota, mert régi-új fényében a palota megszólítás szinte a minimum.

A szecessziós épület az art deco előfutára egyben, harmonizáló, kontrasztos színeivel és díszítőelemeivel. A színek és a díszítőelemek a Zeneakadémia új logójában is visszaköszönnek, de részei egy teljes struktúrának, amely a tegnap élesedett www.zeneakademia.hu honlaptól kezdve a műsorfüzetekig mindenre kiterjed.

Amíg a felújítási munkák egyik aspektusa az eredetiségre törekvés volt, a másik a korszerűsítés, amelyet úgy igyekeztek megoldani, hogy a legkevésbé látszódjon. Azzal viccelődtek a bejárásnál, hogy éves hangversenybérletet kap az, aki az arany babérlevelek mögött megmutatja a levegőzőrácsokat, és valóban, hosszan vizslatva sem lehet semmit észrevenni.

A klimatizálást egyébként egy természetesebb módszerrel oldották meg: a radiátorok hűtenek-fűtenek hideg-meleg víz áramoltatásával, a levegő a mennyezetnél érkezik előre temperáltan, és a padlózatnál távozik. Így két legyet ütöttek egy csapásra, nem kellett megpiszkálni az akusztika szempontjából jelentős mennyezetet, és a bejövő levegő nem veri fel a port, mint a klímák mellékhatásaként mondjuk a mozikban.

---- Oldal címe ----

A korszerűség a legszembetűnőbben a Kisterem színpadi technikájában nyilvánul majd meg, erre azonban még egy keveset várnunk kell, hiszen csak december 6-án debütál, ráadásul egy olyan Varázsfuvola-előadással, amely a Zeneakadémia saját produkciója lesz.

Külön érdekesség, hogy Varró Dániellel újrafordíttatták a szöveget, a jelmezek-díszletek pedig csak olyan elemeket tartalmaznak majd, amelyek megtalálhatók a Zeneakadémia régi-új díszítőelemei között. Tehát az a beavatás, amiről a darab szól, a Zeneakadémiába való beavatás is lesz – fogalmazott Csonka András, a Zeneakadémia kulturális igazgatója.

A hangversenyélet úgy kezdődik újra, hogy közben élesedett a versenyhelyzet – a korábban 4000 főnyi közönséget befogadni képes koncertközpont kereken a duplájára nőtt –, és ráadásul a Zeneakadémia abban is újít, hogy a koncertszervezést is magához vette.

Ezzel egy duális rendszer alakul ki, az oktatás és a koncertezés egysége, ami a világon egyedülálló.

Csonka András kiemelte előnyüket, a saját tehetségeket, azt a „fantasztikus tartalékot”, amivel az intézmény a többiekkel szemben rendelkezik.

A Zeneakadémia emellett olyan kamarazenei koncerteket is felvállal, amelyek az utóbbi időben eltűntek a nagy hangversenytermekből, így például lesznek szonátaestek, dalestek, a cappella kórusműsorok, utóbbiak Bartók és Kodály hagyatékaként a magyar zenetörténet fontos részét képezve kihagyhatatlanok a repertoárból.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere azt szeretné, ha Budapest a zene egyik világvárosa lenne, és emlékeztetett, hogy az állam nemcsak a Zeneakadémia felújítását támogatta.

Még az első Fidesz-kormány idején kezdődött a rövid idő alatt nagy nemzetközi elismertséget kivívó Müpa sikertörténete.

Nemrég nyitotta meg újból kapuit az Erkel Színház, létrejött a BMC, 4 milliárd forintos támogatásból újították fel a koncertteremként is funkcionáló Mátyás-templomot, most készül a Vigadó.

A tárcavezető a Fesztiváltanács fontosságát is hangsúlyozta, és kiemelte, hogy Batta András kormánybiztosként a budapesti zenei életet hangolhatja össze.

A hatvanas években, amikor felújították a Zeneakadémiát, a régi Voit-hangszert egy Walcker-orgonára cserélték. Az egykori Voit-orgona az ország első koncertorgonája volt, egy 4 manuálos, 74 regiszteres, elektropneumatikus, kúpláda rendszerű hangszer.

Ezzel kapcsolatban terjed egy anekdota, amely szerint az ötvenes évek elején egy szovjet delegációt Rákosi Mátyás kísért végig a Zeneakadémián. Mivel az orgona már nem volt jó állapotban, kínosnak érezték, el is akarták tüntetni, de erre már nem volt idő, így letakarták egy drapériával, a szovjet látogatók azonban észrevették és mindenképpen meg akarták nézni. Szerencsére volt közöttük egy zenész, aki játszott is rajta, és felhívta a figyelmet páratlan értékeire. A hangszer emiatt megmenekült, ám a Zeneakadémia felújításának kezdetén is még mindenki úgy tudta, hogy eltűnt.

Néhány éve derült csak ki, hogy megvan, sőt felújítható. Most a kormány 800 millió forintot szán a helyrehozatalára, emiatt a Walcker-orgonát kiszerelték, a Voit sípjait visszahelyezték a Nagyterembe, a hangszert azonban még nem, így az orgona egyelőre néma marad. A tervek szerint nagyjából két évet kell várnunk az elkészültére.

Próbaüzemként elindulnak a hangversenyek, a Nagyterem tegnaptól üzemel. A Kisterem decemberben debütál, az oktatás és a könyvtár azonban csak a januári vizsgaidőszakban költözik.

Addig is bőven van tennivaló, számos technikai elemet még nem építettek be a tantermekbe, tesztelik a fűtést, az új kiszolgáló rendszereket. Februártól már a hallgatók is birtokba vehetik a Liszt Ferenc téri szentélyt, amely minden bizonnyal egészen új színfolt lesz a magyar zenei életben is.