Felszentelték a Nemzeti Színházat az évad első bemutatóján. Vidnyánszky Attila ezt már korábban megígérte; így is lett.
A Tamási-darab harmadik felvonásában a főhős, Balla Péter házát láthatjuk a színen. A frissen metszett fáktól ölelt, gyanta- és forgácsillatú dobogón oltár, rajta kenyér és bor, a háttérben virágba öltöztetett kereszt emelkedik a magasba. Az egyik oszlopon petróleumlámpa világít, mint egy örökmécses; fent orgonasípok, szintén fából. Végül a főhős, Balla Péter (Trill Zsolt) szólal meg: „Előbb házat szentelünk. Te megszeged szépen a kenyeret, s én pedig töltöm a bort.”
Boróka (Martinovics Dorina) késsel keresztet rajzol a kenyérre, megáldja. Aztán az Úr asztala köré gyűlnek a szereplők; megtörik a kenyeret, mint egykor Jézus az utolsó vacsorán az emmauszi tanítványoknak. Az orgona összes sípja leereszkedik a zsinórpadlásról, felcsendül a darab legfontosabb zenei motívuma, az Itt jelen vagyon az Istennek Fia kezdetű, székely eredetű keresztény dallam. (Hagyományosan szentségimádáskor, áldozás utáni hálaadáskor szokás énekelni.) A kép felemelő, az előadás tán legértékesebb pillanata.
A darab vállaltan programadó; Vidnyánszky azokat a gondolatokat ismétli meg a színpadon, amelyeket nyilatkozataiban többször elmondott már, amikor felfogásáról kérdezték. A látványos manifesztum megfogalmazására a Vitéz lélek igazán alkalmas. A dráma történetének magvát Tamási Áron már a húszas években megírta a Himnusz egy szamárral című novellájában. Az első világháborút követően a talján fogságból hazatérő székely fiú, Gábor szamarat vesz, s akár Jézus, virágvasárnap azzal vonul be falujába; a köré sereglők azonban nem hozsannával, hanem válogatott szitkokkal várják.
A székely falusiaknak, a „nemes népnek” ugyanis a szamár nem „a munka, a bizodalom, az újrakezdés forradalmának” szimbóluma, hanem a szégyené. A novella szomorúbb véget ér – Gábort kizavarják a faluból, s szamárháton röpül az ismeretlen jövő felé –, mint a témából született jóval későbbi, a Nemzetiben a negyvenes évek elején bemutatott színdarab. A homlokán csillagot, hátán keresztet viselő szamár, s az általa hordozott eszme a különc, lélekforradalmat hirdető, s azt a Zsoltárok könyvéből vett idézettel megerősítő főhős állhatatossága nyomán győzelmet arat.
