Holnap van Liszt Ferenc születésének 202. évfordulója, s ez a dátum egyben az 1956-os forradalom előestéje is. Ezt az ünnepi pillanatot választották a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének átadásához, amely hosszú évek munkája után végre elkészült. Az elmúlt egy évtizedben a Zeneakadémián több mint ezren dolgoztak, összesen tizenegy restaurátorszakma tárta fel a múltat és állította vissza az eredeti állapotot, sokszor kopott régi fényképek vagy a festék alsó rétegei alapján.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere számokban is összefoglalta a beruházást: 5658 négyzetméter felületet láttak el díszítőfestéssel, 400 négyzetmétert fedtek be Zsolnay-burkolattal, 2830 négyzetméter kőhomlokzatot restauráltak, 367 négyzetméternyi ólomüvegablakot készítettek, 8350 köbméter betont használtak fel. Batta András kormánybiztos, az egész építkezést levezénylő rektor hangsúlyozta: a 2003-ban nyertes pályázattal elindult projektet mindegyik kormány támogatta. Az eredetileg 11 milliárdosra tervezett beruházás költségvetését ez a kormány emelte fel több mint 13 milliárdra, ráadásul Balog Zoltán elmondta: 800 millió forintot szánnak az orgona felújítására és 300 milliót juttatnak az illetékes terézvárosi önkormányzatnak a tér felújítási munkálataira. A Zeneakadémia rekonstrukcióját és az oktatást segítő új, Ligeti Györgyről elnevezett, 2011-ben átadott épületet 90 százalékban uniós forrásból finanszírozták.
A projektnek alapvetően két célja volt: egyrészt visszaállítani az eredeti állapotot, másrészt korszerűsíteni a kiszolgáló technikát, amely magába foglalta az akadálymentesítést is. A szecessziós zenepalota 1907-es elkészülte után számos átalakításon esett át, így a végeredmény egészen meglepő még azok számára is, akik azt hitték, kívül-belül ismerik minden zegzugát. A szisztematikusan zajló átalakítások közül a legerőteljesebb változást az ötvenes-hatvanas években szenvedte el az épület, ekkor ugyanis – valószínűleg ideológiai okokból – teljesen eltüntették az eredeti díszítőfestést, átszínezték a falakat, beleértve a méltán híres Nagytermet, a Kistermet pedig lényegében tönkretették azzal, hogy a zsinórpadlás helyére tantermeket húztak, a zenekari árok és az alsó színpad helyén raktárt hoztak létre, a sérült akusztikát pedig egy nem túl sikeres hangvető kagylóval próbálták ellensúlyozni.