Holnap van Liszt Ferenc születésének 202. évfordulója, s ez a dátum egyben az 1956-os forradalom előestéje is. Ezt az ünnepi pillanatot választották a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének átadásához, amely hosszú évek munkája után végre elkészült. Az elmúlt egy évtizedben a Zeneakadémián több mint ezren dolgoztak, összesen tizenegy restaurátorszakma tárta fel a múltat és állította vissza az eredeti állapotot, sokszor kopott régi fényképek vagy a festék alsó rétegei alapján.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere számokban is összefoglalta a beruházást: 5658 négyzetméter felületet láttak el díszítőfestéssel, 400 négyzetmétert fedtek be Zsolnay-burkolattal, 2830 négyzetméter kőhomlokzatot restauráltak, 367 négyzetméternyi ólomüvegablakot készítettek, 8350 köbméter betont használtak fel. Batta András kormánybiztos, az egész építkezést levezénylő rektor hangsúlyozta: a 2003-ban nyertes pályázattal elindult projektet mindegyik kormány támogatta. Az eredetileg 11 milliárdosra tervezett beruházás költségvetését ez a kormány emelte fel több mint 13 milliárdra, ráadásul Balog Zoltán elmondta: 800 millió forintot szánnak az orgona felújítására és 300 milliót juttatnak az illetékes terézvárosi önkormányzatnak a tér felújítási munkálataira. A Zeneakadémia rekonstrukcióját és az oktatást segítő új, Ligeti Györgyről elnevezett, 2011-ben átadott épületet 90 százalékban uniós forrásból finanszírozták.
A projektnek alapvetően két célja volt: egyrészt visszaállítani az eredeti állapotot, másrészt korszerűsíteni a kiszolgáló technikát, amely magába foglalta az akadálymentesítést is. A szecessziós zenepalota 1907-es elkészülte után számos átalakításon esett át, így a végeredmény egészen meglepő még azok számára is, akik azt hitték, kívül-belül ismerik minden zegzugát. A szisztematikusan zajló átalakítások közül a legerőteljesebb változást az ötvenes-hatvanas években szenvedte el az épület, ekkor ugyanis – valószínűleg ideológiai okokból – teljesen eltüntették az eredeti díszítőfestést, átszínezték a falakat, beleértve a méltán híres Nagytermet, a Kistermet pedig lényegében tönkretették azzal, hogy a zsinórpadlás helyére tantermeket húztak, a zenekari árok és az alsó színpad helyén raktárt hoztak létre, a sérült akusztikát pedig egy nem túl sikeres hangvető kagylóval próbálták ellensúlyozni.
Most a Kisterem nemcsak díszeiben, hanem akusztikájában is visszanyerte eredeti értékeit, ráadásul olyan színpadtechnikát kapott, amely színházi előadásokra is alkalmassá teszi. Az egykori „kistermi” és „nagytermi” jelző, amely a közbeszédben a művészi minőséget meghatározó fogalomként vonult be, hamarosan értelmét veszítheti. Itt még apróbb munkák zajlanak, az első előadásra is várni kell: december 6-án a Varázsfuvola avatja majd fel. A Kisterem helyén tehát egy egészen új teret találunk, de hatalmas meglepetés éri a látogatót a Nagyteremben is, ahol ébenfa hatású oldalfalak, tejeskávé színű drapériák, türkizkék falfelületek és egészen gyönyörű díszítések árulkodnak arról, milyen magas színvonalú a magyar restaurátor-szakma.
A Tanácsterem és a rektori szoba is eredeti pompáját nyerte vissza, a tantermekben fa falburkolat, az eredeti dupla-ajtó és fényképek alapján rekonstruált csillárok határozzák meg az összképet. Megtudtuk, az egyik legnagyobb csatát a kivitelezőkkel a termek római számozása jelentette, amelyet csak nagy nehezen tudott megőrizni az intézmény vezetése, ugyanakkor a tűzoltókkal és az európai szabványokkal nem volt ilyen sikeres a csata: a gyönyörű patinás falfelületeket megtörik a kijáratokat jelző zöld világító útjelzők és a piros tűzjelzők.
Beépítették a belső udvarokat, így nagyobb büfé-kávézó és egy kisebb rendezvényekre alkalmas átrium jött létre, ezeket különleges láthatatlan technikával hangszigetelték a Nagyteremtől. A klimatizálás a tradicionális európai termek megoldásait követi: a mennyezetnél jön be a temperált levegő és a padlózatnál távozik, a hűtést-fűtést a radiátorokhoz vezetett hideg- illetve meleg vizes csövekkel oldják meg.
Holnap este egy zártkörű hangverseny nyitja meg a Nagytermet, amelyet az M1 is közvetít, azonban még előtte a Kisterem felveszi Solti György karmester nevét, akinek szobrát Martonyi János külügyminiszter és Lady Valerie Solti avatja fel a Liszt Ferenc téren délután öt órakor.
