Most a Kisterem nemcsak díszeiben, hanem akusztikájában is visszanyerte eredeti értékeit, ráadásul olyan színpadtechnikát kapott, amely színházi előadásokra is alkalmassá teszi. Az egykori „kistermi” és „nagytermi” jelző, amely a közbeszédben a művészi minőséget meghatározó fogalomként vonult be, hamarosan értelmét veszítheti. Itt még apróbb munkák zajlanak, az első előadásra is várni kell: december 6-án a Varázsfuvola avatja majd fel. A Kisterem helyén tehát egy egészen új teret találunk, de hatalmas meglepetés éri a látogatót a Nagyteremben is, ahol ébenfa hatású oldalfalak, tejeskávé színű drapériák, türkizkék falfelületek és egészen gyönyörű díszítések árulkodnak arról, milyen magas színvonalú a magyar restaurátor-szakma.
A Tanácsterem és a rektori szoba is eredeti pompáját nyerte vissza, a tantermekben fa falburkolat, az eredeti dupla-ajtó és fényképek alapján rekonstruált csillárok határozzák meg az összképet. Megtudtuk, az egyik legnagyobb csatát a kivitelezőkkel a termek római számozása jelentette, amelyet csak nagy nehezen tudott megőrizni az intézmény vezetése, ugyanakkor a tűzoltókkal és az európai szabványokkal nem volt ilyen sikeres a csata: a gyönyörű patinás falfelületeket megtörik a kijáratokat jelző zöld világító útjelzők és a piros tűzjelzők.
Beépítették a belső udvarokat, így nagyobb büfé-kávézó és egy kisebb rendezvényekre alkalmas átrium jött létre, ezeket különleges láthatatlan technikával hangszigetelték a Nagyteremtől. A klimatizálás a tradicionális európai termek megoldásait követi: a mennyezetnél jön be a temperált levegő és a padlózatnál távozik, a hűtést-fűtést a radiátorokhoz vezetett hideg- illetve meleg vizes csövekkel oldják meg.
