Ezt segíti egyébként a folklórműsor is, amivel a tengerentúlra érkeztek: a moldvaitól a rábaköziig minden nagyobb tájegységet bemutatnak, így az ott élő magyarok mindegyike megtalálhatja a saját gyökereihez kapcsolódó táncokat. – Nem csak művészi okokból jelentős egy ilyen turné, nemzetpolitikai célokat is szolgál, és arra is alkalmas, hogy bekapcsoljon bennünket ennek a kontinensnyi országnak a kulturális piacára, biztosítsa ott a jelenlétünket, s ez a helyi magyar kisebbség és az országról alkotott külső kép szempontjából is fontos. Sok millió dollárba kerülne, ha ennek a jelenlétnek a marketingjét finanszírozni kellene, és valószínűleg messze nem érne annyit, mint amit a művészi előadások élménye jelent – mondja.
Kapcsolatépítésnek is jó a turné: sikerült például összeismertetni Dán Károly főkonzult Michael Beckermannal, a New York University zenei tanszékének vezetőjével, aki jól ismeri a magyar táncházmozgalmat, de a manhattani Cseh Kulturális Intézet tanácsadó testületének is tagja, és ilyen minőségében együttműködési lehetőségekről is tárgyaltak.
December 16-án érkezik haza az együttes, ezután rövid pihenőt kap, januárban azonban újra kezdődik a munka: ismét játsszák a Szarvaséneket, s már tervezik az új bemutatót is. – Az én generációm már eljutott oda, hogy a megszerzett tudást megpróbálja összefoglalni, én magam is ezt teszem. Több összefoglaló műsor is készült az utóbbi időben az együttesben, mint például a Kincses Felvidék vagy az erdélyi táncokat felsorakoztató Édeskeserű. A következő nagy cél Kárpátalja, Pál István „Szalonna”, a zenekar vezető prímása kárpátaljaiként állítja össze a produkció zenei anyagát. Készülünk a táncháztalálkozóra is, amelynek az előestéjére a három hivatásos együttest hívták meg, de párhuzamosan még tizennégy műsorunk fut – sorolja.
A főigazgatótól megtudjuk: Jagamas János erdélyi népzenekutató összes gyűjtését közösen jelentetik meg a Román Tudományos Akadémia kolozsvári folklórintézetével. Ebben olyan jelentős anyagokat találunk, mint a kalotaszegi Inaktelke vagy a moldvai Trunk monográfiája, illetve olyan széki felvételeket, amelyek a Lajtha-gyűjtések és a mozgalom kezdete közötti évtizedekből származnak. – Ezek az ötvenes évek gyűjtései, amikor magyar etnográfus nem tehette be a lábát Romániába, úgyhogy zenészként is nagy reményekkel várom a megjelenését – mondja Kelemen László.
Egy összefogáskoncertre is készülnek december 5-én, amelynek védnökségét Áder János köztársasági elnök vállalta: ezzel a nagy generáció legendás hagyományőrző muzsikusainak szeretnének segíteni a Kallós Alapítvány bevonásával. Sok muzsikus ugyanis, akiktől generációk tanultak, mára már öreg és beteg, nincs társadalombiztosítása, sem nyugdíja, és olyan háttere sem, amiből finanszírozhatná a gyógykezelését, pedig sokuk életminőségén egyszerű gyógyszeres terápiával is sokat lehetne javítani. A Hagyományok Háza a Fölszállott a páva televíziós vetélkedőműsor készítéséből is kiveszi ismét a részét: a második széria januárban kezdődik.
A főigazgatótól megtudjuk: tíz év után végre emelkedik a Hagyományok Háza költségvetése. Ebből a keretből jut majd a Népi Iparművészeti Múzeum bővítésére, hiszen pénz híján eddig csak az első üteme valósult meg. Itt egy olyan kamaraterem is kiépül, ahol táncházakat, koncerteket, kisebb előadásokat és kézműves-foglalkozásokat is lehet tartani. Szeretnék kiigényelni a velemi alkotóházat az MNV Zrt.-től, hogy egy vidéki bázist is létrehozhassanak.
– Az erdélyi táncházzenészek már hetedik alkalommal találkoznak a gyimesi Borospatakán, szeretnénk, ha a szentendrei skanzennel és a Táncház Egyesülettel együttműködve itthon is létrejöhetne ennek a mintájára egy Kárpát-medencei táncházzenész-találkozó. Újra kell kötni a kapcsolatainkat a magyar értelmiséggel is. A táncházmozgalom kezdetén jelentős személyiségek támogatását tudhatta maga mögött, illetve mellett a mozgalom, gondolok itt Csoóri Sándorra, Nagy Lászlóra vagy Kósa Ferencre, akik a mozgalomnak komoly rangot adtak. A mai világban is meg kell találnunk a szellemi támogatóinkat – hangsúlyozza Kelemen László.
