Dub FX: A YouTube-korszak gyermeke vagyok

Kit inspirál a szamárbőgés? A Fridge fesztiválon összefutottunk Dub FX-szel és Francesco „Phra” Barbagliával.

Az ausztrál Dub FX, polgári nevén Benjamin Stanford egy egyszerű srác. Közvetlen, érdeklődő, mindenféle allűrök nélküli előadó. Stílusát tekintve pedig igencsak gondban lehet, aki egy szóval vagy akár egy rövid definícióval körvonalazni akarja, pontosan milyen műfajt űz a harmincéves fiatalember.

A 2005-től aktív Dub FX gyakorlatilag minden hangot, ritmust, dallamrészt, effektet a saját hangjával „állít elő”, ezeket minden száma előtt ott helyben felveszi egy úgynevezett zenei lábpedálra, és innen keveri fel; majd pedig ráénekel, rárappel az így összerakott összhatásra. A maga nemében teljesen egyedi, és még az utcai hiphopot nem annyira kedvelők számára is kifejezetten élvezhető koncertélményt képes adni.

Benjamin utcazenészként kezdte, menyasszonya, Flower Fairy még most is CD-ket árul egy-egy ilyen rögtönzött fellépése alkalmával, a bámészkodók így akár ott is be tudnak szerezni egy-egy korongot. „A YouTube- és Facebook-korszak gyermeke vagyok, része ennek a forradalomnak” – mondja Dub FX, mikor arról kérdezem, mi a véleménye a zeneipar átalakulásáról, különösen a lemezeladások elsorvadására tekintettel. Szerinte nem lehet gátat szabni az ingyenes internetes zeneletöltéseknek, „az emberek úgyis mindig találnak rá módot, hogy megszerezzék, ami érdekli őket”.

Sokat gondolkodik, mikor arról érdeklődtem, ki lenne az az egy előadó, akivel a legszívesebben adna együtt elő egy nótát. Kis töprengés után végül a reggae-legenda, Bob Marley legkisebbik fiát, Damiant nevezte meg – igaz utána persze jött egy sor DJ, zenei producer, akikkel szintén összedolgozna.

A fesztiválélményekről beszélve Ben a Glastonbury mustrát tartja az ilyen jellegű rendezvények alfájának és omegájának, hozzátéve, hogy többek között az idei Sziget is nagy hatást tett rá.Noha Dub FX leszögezte, hogy a politikát kirakatnak tekinti, ám a többek között az ausztrál kormányt az indonéz elnök lehallgatása miatt is kellemetlen helyzetbe hozó lehallgatási botrányokról úgy véli, évről évre egyre nehezebb és nehezebb lesz a helyzet szinte mindenhol, teljesen mindegy, milyen kormány van hatalmon.

Közben ugyancsak diktafonvégre kaptuk a mára egyszemélyes formációvá vált Crookers lemezlovasát, Francesco „Phra” Barbagliát is. Dub FX-hez hasonlóan ő is Bécsből érkezett hozzánk, éjjel kettő körül szállt ki az autóból, és láthatóan morcos, nyűgös hangulatban kezdett bele a beszélgetésbe. A fáradtság pedig rányomta bélyegét a nyitányra, főleg mikor a kezdőkérdésre, hogy mi, illetve kik inspirálják a zenéjét az a válasz érkezik: „A házam mellett lakik két szamár, no, ők inspirálnak, meg a kutyák”. Az már külön pikáns, hogy − picit mint amikor a hóhért akasztják jelleggel − kikapta a kezemből a diktafont, hogy ő csináljon egy fordított interjút.

A hangulat azonban lassan oldódott, így megtudtam, hogy ő nagyon nem, viszont a barátnője szereti a focit, és az egykori AS Romá-s, most épp a Parma csapatában játszó Antonio Cassano nagy rajongója.

Már mosolyogva beszélt arról, ő maga is szereti a világ egyik legjobbjának kikiáltott Grand Theft Auto videojátékot, amely sorozat negyedik részéhez, a The Ballad of Gay Tony című darabhoz No Security címmel még korábbi zenei partnerével, épp ők írták a zárószámot. „Bár hozzá kell tennem, nem vagyok egy nagy spíler a játékban, egyrészt 10 perc után meg tudom unni, és soha nem jutok tovább egy-két szintnél” − mondta Phra.

Zárásképp még megpróbálkoztam egy olasz vonatkozású politikai jellegű kérdéssel: szerinte mi várható e hét szerdán, amikor az olasz szenátus szavaz majd Silvio Berlusconi képviselői mandátumának megvonásáról? „Nem tudom, én Svájcban élek” − jött zárásképp az olasz DJ diplomatikus kikerülős csele.