Frankl Péter a Zeneakadémián játszik

Egyre fontosabb számára a kamarazene – hangsúlyozta Frankl Péter világhírű zongoraművész.

A Londonban élő művész az alma mater pódiumára is kamarazenei műsorral tér vissza. Keller András, Bársony Péter, Várdai István, Lakatos György, Horváth Béla és Szőke Zoltán társaságában Mozart g-moll zongoranégyesét, a zongorára és fúvósokra írt Esz-dúr kvintettet, az Esz-dúr triót és az Esz-dúr zongoranégyest szólaltatja meg a Zeneakadémián.

Frankl Péter 2013-ban már másodszor jár Budapesten, februárban a MÁV Szimfonikusok szólistája volt.

A szombati beszélgetésen, amely életének és pályafutásának kevéssé ismert mozzanatait is felidézte, a muzsikus családban nevelkedett zongoraművész elmondta, hogy milyen megpróbáltatások érték családját a holokauszt idején, hogy édesapja negyvenévesen éhen halt a munkaszolgálatban, és miután édesanyjával magára maradt, a második világháború után miként kellett pénzzé tenni az egyik hangszerüket, hogy élni tudjanak.

Azokról a zenei versenyekről is megemlékezett, amelyek elindították a nemzetközi karrierjét. Bár tudták, hogy rendkívüli tehetség, a hivatalos adminisztráció igyekezett megnehezíteni a versenyeken való indulását. 1957-ben sikerült visszatérnie a párizsi Marguerite Long versenyre, ahol korábban is eredményesen szerepelt, és megnyerte. Végül sorozatos versenygyőzelmei után ragadt külföldön.

Kiemelte, pályájára jelentős hatást gyakorolt Széll György, aki New Yorkban hallgatta meg. „Előjátszottam neki a versenyművek egy-egy tételét a Steinway Teremben, ő szinte az egész muzsikálás alatt egyetlen szót sem szólt, megjegyzem, a zenekari kíséretet ő játszotta egy másik zongorán. Végül közölte, bemutat New Yorkban, Mozartot fogok játszani vele és a Clevelandi Zenekarral” – idézte fel a történteket.

Minthogy Nagy-Britannia kínált számára biztos egzisztenciát, Londont választotta lakhelyéül. Sosem kívánt Amerikában letelepedni, de vendégprofesszorként az egyesült államokbeli Yale Egyetemen tanít. Az oktatásról szólva rámutatott: a tanár felelőssége óriási. Túl sokan tanulnak zongorázni ahhoz képest, hogy mennyi szólistára van szüksége a zenei piacon, a pedagógusnak tehát abban is tanácsot kellene adnia, kinek jobb, ha pályát módosít – mondta.