Hommage á Penderecki

Ha van igazi világsztár azok között, akik mostanában Budapesten fellépnek, akkor Krzysztof Penderecki az.

Életműve meghatározó jelentőségű, darabjait a világ legnagyobb hangversenytermeiben játsszák, avantgárd művei éppen olyan relevánsak, mint azok, amelyek a visszatérést jelzik a muzsika nagy tradícióihoz. Darabjai időszerűségét jól érzékelteti: 2012-ben őt kérték fel, hogy új művet komponáljon a világ egyik legrangosabb zenei szervezete, a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde fennállásának kétszázadik évfordulójára. Így született meg az egyik darab, amelynek magyarországi bemutatója csütörtökön este volt a Müpában, a Concerto doppio, amelynek előadásakor egy magyar és egy lengyel zenész, Lendvay József hegedű-, illetve Ryszard Groblewski brácsaművész játszotta a szólórészeket.

A másik darab, amelyet a Mester nyolcvanadik születésnapja tiszteletére előadtak, ugyancsak magyarországi ősbemutató volt,  a VIII. szimfónia, az a monumentális darab, amelyet német költők természet ihlette verseire komponált, de talán még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a saját maga ültette fák ihlették meg, a kert valahol Lengyelországban, Luslawiczében található, amelyet immár több mint negyven éve gondoz, s amely a kezdeti három hektárról mára harminchektárosra nőtt. Egyszerre menedék és ihletforrás ez a kert, a harmónia mikrokozmosza egy zavaros világban.

Amikor a saját darabjai előadását vezénylő Penderecki a hangverseny után megjelent a Müpa üvegtermében a tiszteletére rendezett fogadáson, olyan természetességgel, közvetlenséggel fordult a körülötte lévőkhöz, mintha nem az a sztár lenne, aki éppen Kínában, majd az Egyesült Államokban adott hangversenyek után koncertezett Budapesten, hanem mintha régi ismerőseivel beszélgetne abban a bizonyos kertben. Egyébként Magyarországon valóban otthon érzi magát, ahogyan a születésnapi köszöntőkre válaszolva mondta, mindig szívesen jön hozzánk.

Hommage à Penderecki – ezt a címet kapta az a kamarakiállítás is, amelyet az üvegtemben rendeztek Georgiosz Tzortzoglou – Jorgosz – a zeneszerző előtt tisztelgő alkotásaiból. A zenészként, a Balkan Fanatik frontembereként is jól ismert képzőművész, aki gagauz származású, görög anyanyelvű, de Magyarországon született 1952-ben, a kilencvenes évek óta dolgozik együtt zeneművészekkel, s Penderecki kottáival való találkozásának döntő szerepe van abban, hogy ez az együttműködés elkezdődött. Olyan kiválóságokkal dolgozott eddig, mint Pierre Boulez, Steve Reich, Karlheinz Stockhausen, Mikisz Teodorakisz, Kurtág György, Eötvös Péter és Kocsis Zoltán, de a legfontosabb talán máig Penderecki maradt, akivel 2004-ben találkozott először Krakkóban. A lengyel zeneszerző műveinek különösen izgalmas vizuális lenyomataihoz, kottarészleteihez geometrikus motívumokat társít, illetve azoknak a galambdúcoknak az absztrahált ábrázolásait, amelyeket néhány évvel ezelőtt Görögországban fedezett fel.

Egykor stratégiai jelentőségűek voltak ezek a különös építmények, a híradás, a kommunikáció állomásai, pihenőhelyek a postagalambok számára, amelyek a világ minden részében kiismerték magukat, de mindig ugyanarra a helyre vezették vissza őket az ösztöneik. A természet által megihletett zeneszerző, a fát ültető Penderecki számára alighanem kedves motívumok kerültek a képekre. Alá is írta a műveket, vállalva a társszerzőséget.