Ismét a Szépművészetit dicsérik külföldön

A svájci Neue Züricher Zeitung és a brit The Telegraph méltatta a Caravaggiótól Canalettóig című kiállítást.

A tekintélyes svájci lap nagy cikkben számolt be a tárlatról, amelyről többek közt azt írják, hogy „egyesíti a legismertebb itáliai barokk festők oszlopos műveit és a kevésbé ismert kortársak számtalan főművét. Ennek köszönhetően tudják a korszak festészetének különleges sokoldalúságát szemléltetni és a leghatásosabb módon bemutatni”. Samuel Herzog írásában kiemeli, hogy a Szépművészeti Múzeum kiváló gyűjteménnyel rendelkezik, különösen az itáliai barokk festészet területét illetően.

A cikk kitér a történelmi környezet sajátosságaira is. Nevezetesen, hogy a kiállítás anyagát adó képek elkészültekor Magyarországon még javában tartott a török uralom, és az ország csak a Habsburgok idején kezdett el felzárkózni a barokk művészethez. „Miközben Rómában Borromini és Bernini egymás után emelte a templomokat, az alig 800 km távolságban lévő Budapesten egy rakás minaret emelkedett az égig.” – írja Herzog.

A szerző méltatja a koncepciót: „Amit Baán László múzeumigazgató és a két kurátor, Dobos Zsuzsanna és Tátrai Vilmos összegyűjtött, abszolút csodálatra méltó.” Így a kiállítás a sokoldalúság mellett azt is kiemeli, „hogy mennyivel többet hozott ez a korszak, mint csak az ujjongó, örvénylő és néha szenvelgő féktelenséget, amivel egyébként azonosítva van. A tárlat kvalitását számos összehasonlítás gazdagítja, melyek a szemünk előtt tárulnak fel. Ezek teszik lehetővé, hogy az egyes művészek jellegzetes stílusát, a teljesítményüket és a műveiket felismerhessük, megkülönböztethessük egymástól.”

A hosszas művészettörténeti és -elméleti eszmefuttatást követően Herzog visszatér a Török Birodalom, a Nyugat, és az ütközőzóna, Magyarország szerepére és viszonyára: „Ezzel szemben alig kapunk képet Budáról, ahogy az az oszmán-törökök uralma alatt kinézett, eltekintve néhány térképtől, amely a keresztény csapatok 1686-os városostromát ábrázolja. Tulajdonképpen kár, hogy nincsen egy Dunát festő Canaletto, aki közvetíthette volna a benyomásait a török város sajátosságairól. Végtére is annak idején nem sok hiányzott hozzá, és Törökország ma kétségtelenül Európa része lenne – vagy fordítva: Európa Törökország része lenne.”

Hosszú cikket közölt a kiállításról a brit The Telegraph is. Mark Skipworth írásában szélesebb turisztikai kontextusba helyezi a tárlatot, bizonyítva, hogy a kultúra az egyik legjobb országimázs: „Nem csak a barokk és rokokó mesterek különleges válogatása miatt érdemes Budapestre jönni Londonból. A remek délutáni kikapcsolódást jelentő kivételes tárlat mellett többek között a magyar éttermekért, a Széchenyi gyógyfürdőért és Európa legnagyobb zsidó negyedéért is érdemes Budapestre látogatni. A város izgalmas programjaival és látnivalóival tökéletes helyszín egy 36 órás kikapcsolódáshoz.”

Természetesen a kiállítás önmagában is megjelenik az írásban. Skipworth hosszan részletezi a Szépművészetiben látható kiállítás különleges gazdagságát, az átfogó, sokszínű barokk és rokokó anyagot, a gazdag katalógust. Kiemeli a Borgheséből érkezett, a Fiú gyümölcskosárral című Caravaggio-képet, a XVIII. századi Velencét bemutató Canaletto-képeket, Pietro Longhi híres orrszarvúját, Caravaggio megdöbbentő Keresztelő Szent Jánosát, valamint szintén Caravaggio által festett a zseniális Ecce Homo képet, amely – szavai szerint – bámulatba ejti a látogatókat.