Kiotóban mangának lenni tényleg jó

Miközben világszerte az interaktív múzeumok jövőjéről beszélnek, Kiotóban már régen megvalósult a nagy álom.

Kívülről pontosan úgy néz ki, mint egy általános iskola – talán éppen azért, mert egy volt általános iskola épületéről beszélünk. Az elemis hangulatot fokozza, hogy az udvar gyepén fiatalok raja üldögél és olvasgat, így kétszer is meg kell néznem a bejáraton elhelyezett feliratot, hogy valóban jó helyen járok-e. A Kiotói Nemzetközi Manga Múzeumot több szempontból is top nevezetességként hirdetik a világörökségekkel telepakolt Kiotóban, ám belépve a többszintes épületbe, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ennek a rendkívüli helynek a legfőbb különlegességét az adja, amire a japánok nem is gondolnának.

Mert ugyan számos 19. századi mangát is megcsodálhatunk, és részletesen megismerhetjük a manga történetét is, a Kiotói Nemzetközi Manga Múzeumban mégis az a legfantasztikusabb, hogy magától értetődő természetességgel valósította meg a totális interaktív múzeumot. Ha csak abból indulnánk ki, hogy ez a napnál is nyilvánvalóbb, hiszen a kiállítási tárgyak zöme képregény és képregénykönyv, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Hiszen a világon hány olyan értékes vagy régi használati tárgyat állítottak már ki, ahol a mindent a szemnek, semmit a kéznek szabálya lengte be a tárlatot? Japánban annyi mással egyetemben ez a múzeumfelfogás is meghaladottnak tekinthető, és szemmel láthatóan nem is lehetne egyszerűbben gyerekek tömegeit múzeumlátogatásra rávenni: a Manga Múzeum olyan, mint a világ legnépszerűbb könyvtára, minden zugban gyerekek tömegei szorongatnak egy-egy képregényt, s elmélyülten olvassák azt.

Milyen irigylésre méltó állapot: itt a könyvek tényleg úgy vonzzák (nem csak) a fiatalokat, mint légypapír a legyet! Van, aki láthatóan iskolából érkezett, még rajta az egyenruhája és az iskolatáskája, miközben a falnak támaszkodva lapozgat egy kiadványt. Más olyan magasan polcolta körbe magát képregényekkel, hogy miközben a földön ül, a könyvek fölé magasodva takarják el. Mégsem tekinthető önzésnek ez a felhalmozás, hiszen mintegy 200 ezer példány képezi a múzeum könyvállományát.

A Kiotói Nemzetközi Manga Múzeum 2006 novemberében nyitotta meg a kapuit a kiotói Seika Egyetem és Kiotó önkormányzata közreműködésével. Az alapeszme természetesen a manga népszerűsítése, valamint egy közgyűjtemény létrehozása volt, de az első pillanattól kezdve szempont volt, hogy a kiállítási tárgyak szabadon leemelhetők és lapozgathatók legyenek. Ezért nem is lehet úgy végigmenni a tárlaton, hogy a polcokra meredünk, mert folyamatosan megakadna a szemünk a hiányokon – másrészt, mert ennek éppen annyi értelme lenne, mint egy könyvtárban csak távolról nézni a könyvespolcokat.

Mégis ezt teszi minden külföldi turista, de ennek csak részben az az oka, hogy az itt található mangák – egy egészen zsebkendőnyi idegen nyelvű szekciót leszámítva – japán nyelvűek, sokkal inkább dolgozik a hagyományos múzeumfelfogás a máson szocializálódott emberekben. Persze az ez irányú igényeket is kiszolgálja a múzeum, amely részletesen bemutatja – angol nyelvű kísérőtáblák segítségével – a japán képregény, a manga születését, kulturális előzményeit, valamint népszerűvé válásának állomásait. És a legrégebbi, 19. századi kiállítási darabok mutatványpéldányait azért gondosan vitrin mögé helyezték, de azok kuriózumi mivoltához nem férhetett kétség.

Az interaktivitás fokozandó, nemcsak képregények vannak kiállítva a múzeumban, hanem a folyosókon vitrinekben maketteket is elhelyeztek, néhol még a mangák rúzsát, ruháit, kajáit is lemodellezték az élethűség kedvéért. Egy beugróban a mangakészítés fázisait mutatták be, és az egyes lépéseket különböző skiccekben ábrázolták – ráadásul ezt a titkot még fotózni sem lehetett.

Nálunk egy stabil, de kisszámú szubkultúrát leszámítva nincs is különösebb ismertsége Magyarországon, pedig az első japán manga magazin 1874-es kiadása (Eshinbun Nipponchi) óta már hatalmas, világhódító utat tett meg a japán képregény. Amely kezdetben nem is gyerekeknek szólt – ahogy a képregény fogalmát itthon sokan tévesen még most is a legkisebbekhez kötik –, és napjainkban is a legszélesebb korosztályokból merít a rajongóit tekintve. Igaz, a múzeumban arra azért gondosan figyeltek, hogy a csak felnőtteknek szóló mangákhoz gyerekek ne férjenek hozzá, az erotikus tartalmak egy külön, lefüggönyözött részlegben kaptak helyet.

A sokszínűséget a múzeum igyekszik érzékeltetni: a Japánban az ötvenes évektől bombasztikus sikerré váló ágazat a legelképesztőbb tematikákban, műfajokban aratott sikert, és hazájában évi többmilliárdos bevételt termel, de Európában, Észak-Amerikában és a Közel-Keleten is százmillió dolláros piaccá bővült. Japánban pedig egyenesen vallás a mangaolvasás, amelynek a kiotói múzeum látványos bizonysága. Nekünk pedig, ha másért nem, azért mindenképp érdemes egyszer az életben elzarándokolni ide, hogy valamelyest közelebb kerüljünk a mangák világához, átérezzük atmoszféráját, valamint hogy képet kapjunk a modern interaktív múzeumok valóságából.