A Népszabadság online kiadása vasárnap interjút közölt a Burgtheater igazgatójával, Matthias Hartmann-nal. A nyomtatott lap hétfői számában megjelent változatból aztán minden érdekesebb részt kihúztak, maradt benne a rezsimezés, balogozás, vidnyánszkyzás.
Hartmann a múlt év végén avanzsált a magyar kultúra szakértőjévé: épp akkoriban jutott eszébe nyílt levelet publikálni – néhány balliberális osztrák művésszel egyetemben – a magyar kultúra és a magyar színház szabadsága feletti aggodalomnak hangot adva, mikor kiderült, hogy a Nemzeti Színház vezetői pályázatát Vidnyánszky Attila nyerte. Hartmann „őszinte” aggodalmán persze csak mosolyoghattunk: Ausztriában nagy botrányt váltott ki, hogy Franz Morak államtitkár más szóba jöhető igazgatójelöltet meg sem hallgatva őt juttatta a bécsi teátrum vezetői székébe. Persze pályázat nélkül.
Az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán többször invitálta Budapestre Hartmannt, mire idén júliusban méltóztatott elfogadni a meghívást. A Burgtheater vezetője a találkozóból többek között azt szűrte le a Der Spiegelben, hogy Balog a magyar kormány tagjaként „az antiszemita csőcselékkel és a szélsőjobbal flörtöl”.
Hogy mit heréltek ki most a magyar balliberális lap online változatának interjújából? Természetesen a Balog Zoltánnak címzett pökhendi hangvételű jó tanács benne maradhatott: „A magyarországi rezsimmel és kultúrpolitikával kapcsolatos kritikát ne próbálja elfojtani, kiirtani vagy megmásítani. Próbálja megérteni. Segíthet neki. Keresse a párbeszédet az alkotókkal, legyen nyitott a művészetre. Olvasson jó könyveket például.”
Meg a sértegetés: a német államelnök, Joachim Gauck a kisebbségek és az emberi jogok védelme terén végzett tevékenysége elismeréseként úgymond azért tüntette ki Balog minisztert, mert mindketten lelkészek.
Na meg a magas lóról való beszéd: „Balog úrnak már egyszer lehetőséget adtam arra, hogy fair módon válaszoljon bizonyos kérdésekre. Most megpróbálom még egyszer” – így annak kapcsán, hogy ha Balog Zoltán van elég bátor, januárban a Burgtheater konferenciáján ad számot a magyar kultúrpolitikáról. Igaz, a Der Standard szerint a Burgtheater költségvetése januárig bizonytalan, s minden normális igazgató ilyen esetben inkább a saját országa miniszterének társaságát keresi, nem pedig egy szomszéd ország lapját sírja tele azzal, hogy a Burgtheaternek nincs elég pénze.
Na, ez utóbbi kirepült a nyomtatott lapból. Az újságíró persze nem emlékeztette Hartmannt: januárban amúgy a budapesti Nemzeti Színház szervez nemzetközi színházi fesztivált. Amire a meghívást Hartmann nagyképűen, a Burgtheater jó hírét féltve visszautasította.
Ami a Burgtheater jó hírét illeti, még egy „apróság” kimaradt a nyomtatott lapból. A Burgtheater jubileumi konferenciáján októberben egy nézőtéri ügyelő – név szerint Christian Diaz – váratlanul felállt a színpadra, a munkakörülményei miatt panaszkodott. Elmondta, nem a színház a munkáltatója, hanem egy olyan dán–angol biztonságvédelmi cég, a G4S, amely kapcsolatba hozható emberijog-sértésekkel.
Christian Diaz találkozása a Burgtheater „nyitott, demokratikus” szellemével és eljárásával, avagy kit érdekel a G4S:Az ügyelőt persze kirúgták, míg a német nyelvű sajtó kikezdte Hartmannt – többek között a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Der Standard –, valamint rávilágított arra az ellentmondásra is, ami a neoliberális üzleti hozzáállás és az októberi konferencián megfogalmazott utópisztikus színházidea között feszül.
Ennyit a kritika elfojtásáról meg kiirtásáról.
Ami az említett céget és az emberi jogi sértéseket illeti: az angolai, 46 éves, ötgyerekes családapát, Jimmy Mubengát e cég emberei úgy „tették fel” 2010 októberében – kitoloncolásakor – egy repülőgépre a Heathrow-n, hogy belehalt. A dél-afrikai szupermax börtönök üzemeltetését mostanában vette el a kormány e cégtől, miután kiderült, hogy a rabokat – többek között elektrosokkal – kínozták. (A BBC tudósítását csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.)
Ez utóbbi részletekről természetesen már az online cikk sem tudósította olvasóit, ahogy arról sem: Diaz ügyében volt tiltakozó akció a Burgtheaternél, felszólalt a szabad színházak szövetsége, a képzőművészetek szövetsége és az osztrák P.E.N.-Club, továbbá Facebook-csoport is alakult – lájkra javasolt –, amely Hartmann lemondását követeli.
(S miről panaszkodott Hartmann júliusi látogatása után a Der Standardnak? A schengeni határátkelőn a magyar határőrök zseblámpával világítottak a gyerekei szemébe, ami szerinte rosszabb élmény volt, mint egy NDK-s határátlépés )
Amúgy a G4S 1996 óta lehet munkáltató a Burgtheaterben. Vajon a magyar liberálisok miért nem emelik fel most a szavukat? Mondjuk Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője – aki az interjú szerint Hartmannt felkészítette a magyar kultúra helyzetéből – miért nem firtatja, valójában a Burgtheater igazgatója mit is gondol az emberi jogok védelméről? Vagy Alföldi Róbert, aki októberben arról beszélt a Burgtheaterben, hogy elveszett a szabadság, tud-e nem „gyarló, esendő, gyáva ember” lenni ez ügyben?
Persze mindezek csak költői kérdések.
Márciusban osztrák és német színházi emberek, köztük az egykori kommunista párttag, Elfriede Jelinek Nobel-díjas drámaíró üzent újra Magyarországnak kiáltvánnyal. „Magyarország a kontinens rothadó gócává válik” – állt a szövegben, amely összeurópai sajtóoffenzívát sürgetett hazánk ellen.
A Klubrádió Nagypéntek reggelén olvasta be a Szítsatok lázadást! kezdetű, drámai hangú szöveget, amelyet a Theater der Zeit című lap a Krétakör ügyvezetője, Gulyás Márton „intelmével” vezetett fel: „Magyarország diktatúrává változik, és a világ ezt szemléli.”
A kiáltvány szerzője, Klaus Pierwoß német dramaturg amúgy a templomi szemérmetlenség nagy támogatójának bizonyult.
