Megint Ady-reneszánsz jön?

Virrasztáson emlékezett Ady Endrére a Medve Társulat. Van, aki szerint a költő új reneszánszát éljük.

A Medve Társulat már most Ady születésének 140. évfordulójára készül Halmy György, a társulat vezetője szerint. Tulajdonképpen a 135. születési évfordulónál elkezdték az emlékezést, ekkor tartották a második virrasztást Ady Endréért és a magyar kultúráért, előadva az eddig elkészült három Ady-estjüket. Az előzmény pedig egy Érmindszenten, tavalyelőtt tartott gyertyagyújtás volt – tudtuk meg a hétfői esten Halmy Györgytől.

A virrasztás, amelyet nemcsak Adyért, hanem a magyar kultúráért tartanak – felidézve valamit abból, ahogy a költő felelősséget vállalt ezért a kultúráért – és a gyertyagyújtás, vagyis a tiszteletadás ünnepélyes formája számukra része az Adyra való emlékezésnek. – Nem biztos, hogy így kell, és biztos, hogy nem csak így lehet – fűzi hozzá Halmy György. Ő mindenesetre úgy gondolta, hogy így szeretnék.

És valószínűleg egyetért vele az a közönség is, aki hétfő este megtöltötte a Fészek Művészklub emeleti termét. Az, hogy a verses estből kettőn Csuja Imre szavalja Ady verseit , bárki számára vonzerőt jelenthet, de látszik, hogy ezeknek az Ady-rajongóknak  igényük van arra is, hogy ők maguk kifejezzék a gondolataikat: versolvasással, saját Ady-élményük elmesélésével, vagy akár azzal, hogy megosztják Adyval kapcsolatos írásaikat. Erre az alkalomra Kocsik Teklát hívták meg, aki Ady ihlette verseit olvasta fel.

A lírai bevezető után Agárdi Péter irodalomtörténész érezte úgy, hogy mentegetőznie kell, amikor a tudomány higgadt hangján szól Adyról, akinek – szerinte – újra reneszánsza van napjainkban, nyilván nem először.

Az irodalomtörténész hosszan sorolta a kultuszokat és ellenkultuszokat, amelyekből az Ady-recepció hullámzó története összeáll: a 20. század első másfél évtizedének rajongását először Kosztolányi próbálta megtörni, de az ellenkultuszokhoz számítja az irodalomtörténész azt az időszakot is, amikor az ötvenes-hatvanas években Ady költészetének csak politikai vetületeit domborították ki, a többiről elfeledkeztek. – A századik születési évforduló szintén átpolitizált volt – mondja Agárdi –, de kétségtelenül új Ady-reneszánszot eredményezett a hetvenes években.

A tavalyi, Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott alkalom után tulajdonképpen hazatért az Ady-virrasztás a Fészek Művészklubba, a Medve Társulat állandó játszóhelye ugyanis a Fészek. Itt hallhatóak rendszeresen az Ady-estek, és itt debütált a múlt héten Márai Sándor Füveskönyvéből készült verses estjük.

A virrasztáson Az Óperenciás tengeren – A táltos költő Ady Endre című előadásukat játszották Györfi Anna és Csuja Imre szereplésével, illetve a Csodálatos képes retteneteket, amelyben szintén Csuja Imre szerepel, Legerszki Krisztinával. Az estekhez Balázs Barnabás szerzett legtöbbször népdalokból inspirálódó zenét, hegedűn Balázs Barnabás kísérte az esteket.

Halmy György szerint fontos számukra, hogy milyen közel áll Ady költészetének érzelemvilága a népdalokéhoz. A legújabb est, amelyből csak részletet mutattak be, a Dankó Pista – Az örök Ady-rege címet viseli.