Mégis lehet irodalmi téma a boldogság

Tolsztoj szerint a boldog családok mind hasonlók, azaz a boldogok unalmasak az irodalomnak. Itt a cáfolat.

A három részből és egy epilógusból álló kötet főszereplője – és elbeszélője – Aimé Billion, a francia-vietnami apától és benini anyától származó hórihorgas kórházi ápoló, aki harmincnyolc éves koráig a nyugat-afrikai Beninben tengeti életét. Mindennapjait két szélsőség: a vudu varázsló nagyapa mágikus logikája és az afrikai országban dolgozó norvég misszionáriusok északi racionalitása határozza meg. A narráció ebben a részben oda-vissza ugrál az időben. Aimé feleleveníti a nagyszülei és a szülei történetét, köztük az apjáét, aki a családját hátrahagyva visszatér Franciaországba, és hiába hitegeti a fiát, hogy magához veszi majd, soha többé nem látják – élve. A halott férfi ugyanis egyszer csak újra felbukkan Afrikában, és ezzel megváltoztatja fia életét. Mikor kiderül, hogy valójában francia állampolgár volt, Aimé elindul új hazájába, hogy apja hagyatékát elrendezze. De miután rádöbben, hogy a „francia” életéről már lekésett, a régit pedig maga mögött hagyta, rozzant Opelján a norvég misszionáriusok hazájába indul, északra.

Norvégia hideg, racionális világa egy új élet kezdete Aimé számára, ennek megfelelően változik a narráció is. Az első részben a visszaemlékezések, víziók és fantáziaképek miatt szinte időtlenné váló elbeszélés ezen a ponton új irányt vesz, megindul előre. Az új helyszín újabb idegenséget jelenít meg. Világossá válik, hogy Aimé valójában sehová sem tartozik, és soha nem is tartozott: Afrikában francia volt, Franciaországban afrikai, a távolságtartó norvég társadalomban pedig különc. De lassan arra is rádöbbenünk, hogy mindez nem számít. Az idegenség korlátai nem valódi akadályok, az élet keretét más határok jelölik ki.

Aimé házi gondozó lesz, többnyire magatehetetlen, idős emberek ápolója. A rendkívüli érzékenységgel és részletességgel ábrázolt munka tovább árnyalja az idegenség fogalmát. A gondozás esetében csak az számít, ahogyan a másik felé fordul, ahogy gondoskodik róla. Ebben a viszonyban nincs bőrszín, kontinens és nyelv, csak a magától értetődő elfogadás. És hogy ez túlontúl idealista elképzelés? Kun Árpád regényének egyik legnagyobb érdeme, hogy mindent őszinte természetességgel jelenít meg. Nincsenek hamis hangok, nincs ideológia, csupán egy szívbemarkolóan valóságos történet, amely egy pillanatra sem válik naivvá. A természetes állapot az emberi viszonyok bonyolultságában jelenik meg. A Boldog Észak képes idegenként, egy másik kultúra szülöttjeként, ugyanakkor nagyon is ismerős figuraként bemutatni Aimét. Az olvasó számára egyaránt otthonossá válik Benin, Norvégia és a főszereplő saját világa.

A hosszú magányt követően Aimére Norvégiában a szerelem is rátalál, így bezárul a kör, minden szinte otthonra lel. A harmadik, a regény talán legtörékenyebb része a főszereplő és egyik fiatal ápoltja, a veleszületett betegsége miatt gondozásra szoruló Gréte története. Az elbeszélő itt finom, apró jelzésekkel szinte csak érzékelteti a szerelem kibontakozását, még ha a testi vágyról a korábbi őszinteséggel is beszél. Az egymásra és hazatalálás a nagyszerű fináléban válik visszavonhatatlanná. Aimé magára ölti Gréte nagyapjának norvég népviseletét, és abban vonul fel az ünnepnapon, miközben elképedt német turisták bámulják, ahogy a „bőre kátrányfeketén csillog a boldog, északi napsütésben”.

Az epilógus csavar még egy kicsit a szövegen. Az író elárulja, hogy Aimé Billion valóságos személy, akivel norvégiai munkája alatt – Kun Árpád 2006 óta a skandináv országban él – találkozott, a leírtak így valós történeten alapulnak. A valóság felé kitárt fikció tovább gazdagítja az olvasatot.

A regény az utóbbi évek egyik legfontosabb (magyar) prózai munkája. Ellenállhatatlan természetességgel mutatja be a boldogság állapotát, amely nem a giccsen vagy a túlzott egyszerűségen, hanem az iróniával és humorral átszőtt emberi viszonyokban rejlő idegenségen keresztül jelenik meg az olvasó számára. Most már van boldog család, amely a maga módján az.

(Kun Árpád: Boldog Észak, Magvető, 2013, 3490 Ft)