Rubin Szilárdot fel kell fedezni

Újabb szelete jelent meg egy olyan írói életműnek, amely arra vár, hogy megkapja a neki kijáró figyelmet.

Rubin Szilárd rejtélyes alkotói pályája még mindig nem került a helyére. Fő műve, a Csirkejáték több mint negyven évig búvópatakként rejtőzött a hazai olvasók elől, hogy aztán a 2000-es évek közepén jött, váratlan németországi sikert követően ismét felbukkanjon, és visszamenőleg írja újra a háború utáni magyar próza történetét. Nem túlzás: Rubin rövidke regénye a korszak egyik legjelentősebb alkotása. Abban, hogy ennek ellenére az író mégis „szélárnyékban maradt, több dolog is közrejátszhatott – mondta lapunknak Keresztesi József, az író monográfusa. – Nem igazán volt otthon az irodalmi térben: ez egyfelől a nehéz természetének köszönhető, másrészt annak, hogy nem is publikált rendszeresen. Nagyon jellemző, hogy a Csirkejátékot az első jelentős olvasói – Szentkuthy Miklós és Csorba Győző – örömteli meglepetéssel fogadták. Viszont ezt követően sem igen publikált, nem volt jelen kortárs szerzőként, így a könyve megmaradt a kevesek ügyének.”

Az apai ágon zsidó származású, görög katolikusnak keresztelt Rubin Szilárd 1927-ben született Budapesten. Édesanyja a harmincas évek végén a tébécé áldozata lett, munkaszolgálatos édesapját pedig a háború alatt veszítette el. Rubint anyai dédanyja nevelte Mohácson, amely – a szintén ifjúkori helyszín: Péccsel együtt – idillikus színtérként jelenik meg a műveiben. Pesten angol–magyar, illetve filmrendező szakon beiratkozott az egyetemre, de egyiket sem végezte el. Irodalmi pályáját költőként kezdte, az Újhold köréhez tartozott, mély és különleges barátság fűzte Pilinszky Jánoshoz. A műveit aprólékos figyelemmel megalkotó, azokat folyamatosan újraíró Rubin Keresztesi József szerint prózaíróként is megmaradt lírikusnak: „prózaírói attitűdje nagyon közel állt a lírikuséhoz, aki mondatról mondatra, fordulatról fordulatra csiszolgatja a szövegét. Ha tetszik, hasonló műgonddal formálta a prózáját, ahogy egy újholdas költő a verseit”.

Az életmű legfontosabb darabjának tartott művet megelőzően Rubin egy vonalas, vérbeli sztálinista kémregénnyel (Partizánok a szigeten), valamint két, egymást folytató szocreál családregénnyel (Földobott kő, illetve Szélvert porták) jelentkezett. A három szöveg alapján nehezen lehetett volna megjósolni a Csirkejáték megszületését. „Pályának ez a fordulata inkább belső természetű: Rubin ekkorra, az ötvenes évek második felére már pontosan tudta, hogy mi a saját anyaga, hogy mit szeretne megformálni” – mutatott rá Keresztesi József.

A negyvenes-ötvenes évek fordulóján játszódó Csirkejáték egy viharos szerelem története, amelyet a főszereplő, a „felnőtt” érzelmekre képtelen Angyal Attila őrületig menő önelemzésén keresztül ismerhetünk meg. Ez „a hideg tekintettel bemutatott szenvedély”, „a minden önsajnálattól mentes élveboncolás” teszi Keresztesi József szerint különlegessé, és a magyar irodalomban társtalanná a regényt. Már a cím is egy egészen egyedi szövegvilágot feltételez, hiszen a csirkejáték az amerikai fiatalok bátorságpróbájának elnevezése volt: kocsival hajtanak egymással szembe, és aki előbb elrántja a kormányt, az lesz a gyáva vesztes, vagyis a csirke. ’63-ban, a szocialista konszolidáció időszakában nem volt általános az amerikai fiatalok életmódját beemelni a magyar valóságba. Rubin regénye mintha a semmiből, előzmények nélkül érkezett volna, és hosszú időn át önmagában, valódi irodalmi társak nélkül állt.

Akárcsak a szerzője. Rubin, nehéz természete miatt, szép lassan kikopott az irodalmi köztudatból. Dolgozott ugyan korrektorként, olvasószerkesztőként és lektorként, ám magánemberként sértődékeny, bedolgozóként elég megbízhatatlan volt ahhoz, hogy hosszú távon is meghatározó kapcsolatokat alakítson ki. Életében – az újrakiadásokat nem számítva – a Csirkejátékot követően két rövidke kötete jelent még meg, ’73-ban egy Albatrosz-sorozatos krimi, a Mulatság a farkasveremben, valamint az életmű másik csúcsaként emlegetett Római egyes 1985-ben.

A különös pályafutás egyik torzóban maradt vállalkozása az Aprószentek címmel tavaly megjelent írás, amelyben az ötvenes évek egyik legrejtélyesebb sorozatgyilkosságát próbálta fanatizmusba hajló igyekezettel megfejteni. A műfajában Truman Capote Hidegvérrel című tényregényéhez hasonlítható munkát Rubin évtizedekig csiszolta, alakította, ám sosem ért a végére, a kötet végül Keresztesi József szerkesztésében és válogatásában látott napvilágot, bemutatva egy kiváló író évtizedeken át tartó küzdelmét a kegyetlen és kibogozhatatlan történettel.

A Zsebtükör tovább árnyalja a Rubin Szilárdról eddig kialakított képet. Prózájához nem mérhető költészete, levelezése, filmkritikái, és eddig szintén kiadatlan, torzóban maradt kémregényének részletei is helyet kaptak a kötetben. Az életmű egy része tehát szabadon hozzáférhető, kutatható, Rubin Szilárd felfedezése így már csak rajtunk, olvasókon múlik.