A negyvenes-ötvenes évek fordulóján játszódó Csirkejáték egy viharos szerelem története, amelyet a főszereplő, a „felnőtt” érzelmekre képtelen Angyal Attila őrületig menő önelemzésén keresztül ismerhetünk meg. Ez „a hideg tekintettel bemutatott szenvedély”, „a minden önsajnálattól mentes élveboncolás” teszi Keresztesi József szerint különlegessé, és a magyar irodalomban társtalanná a regényt. Már a cím is egy egészen egyedi szövegvilágot feltételez, hiszen a csirkejáték az amerikai fiatalok bátorságpróbájának elnevezése volt: kocsival hajtanak egymással szembe, és aki előbb elrántja a kormányt, az lesz a gyáva vesztes, vagyis a csirke. ’63-ban, a szocialista konszolidáció időszakában nem volt általános az amerikai fiatalok életmódját beemelni a magyar valóságba. Rubin regénye mintha a semmiből, előzmények nélkül érkezett volna, és hosszú időn át önmagában, valódi irodalmi társak nélkül állt.
Akárcsak a szerzője. Rubin, nehéz természete miatt, szép lassan kikopott az irodalmi köztudatból. Dolgozott ugyan korrektorként, olvasószerkesztőként és lektorként, ám magánemberként sértődékeny, bedolgozóként elég megbízhatatlan volt ahhoz, hogy hosszú távon is meghatározó kapcsolatokat alakítson ki. Életében – az újrakiadásokat nem számítva – a Csirkejátékot követően két rövidke kötete jelent még meg, ’73-ban egy Albatrosz-sorozatos krimi, a Mulatság a farkasveremben, valamint az életmű másik csúcsaként emlegetett Római egyes 1985-ben.
A különös pályafutás egyik torzóban maradt vállalkozása az Aprószentek címmel tavaly megjelent írás, amelyben az ötvenes évek egyik legrejtélyesebb sorozatgyilkosságát próbálta fanatizmusba hajló igyekezettel megfejteni. A műfajában Truman Capote Hidegvérrel című tényregényéhez hasonlítható munkát Rubin évtizedekig csiszolta, alakította, ám sosem ért a végére, a kötet végül Keresztesi József szerkesztésében és válogatásában látott napvilágot, bemutatva egy kiváló író évtizedeken át tartó küzdelmét a kegyetlen és kibogozhatatlan történettel.
