Az alkotás témája Blaskovich György (1878–1960) és Blaskovich János (1883–1967), akik a történeti, kulturális értékek megőrzését tartották élethivatásuknak. E szempontok vezérelték őket a Tápió menti régészeti ásatások szorgalmazásában, támogatásában, amelynek eredménye többek között a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (1923) és az ország egyik legnagyobb szkíta temetőjének, a tápiószeleinek a feltárása (1938–1953).
A Blaskovich fivérek már 1940-tól társadalmasították műgyűjteményüket azzal, hogy kúriájukat megnyitották a közönség előtt. Emberi helytállásuknak köszönhetően az első és második világégés alatt megmaradt és egyben maradt e kollekció, így az egykori Blaskovich-úrilakban található Magyarország egyetlen köznemesi kúriamúzeuma. Ennek anyaga a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a 19. századi magyar köznemesség életmódjának tárgyi emlékeit.
A Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész által tervezett zsánerszoborban a fivérek alakja tükörszimmetrikus kompozícióban jelenik meg, egyszerű padon ülnek, felsőtestükkel előrehajolnak. Blaskovich János keze az előttük középen álló kutyájuk hátán pihen, bal kezében pipát tart. György kezében kalapot és sétabotot fog. Öltözetük öltöny, mellény és nyakkendő, hiszen az 50-es évek kék munkásköpenye alatt is megőrizték az úriember viseletét.
Az alkotás fontos része az, hogy a fivérek padon ülnek, az alakok mellett marad akkora hely, hogy az emberek melléjük telepedhetnek. Ez azt az érzést is keltheti, mintha még mindig a kertben, köztünk lennének. Itt éltek, e település szellemi felemelkedését szolgálták, majdan a szoborral az eredeti közegükbe kerülnek vissza. A szakértők véleménye szerint a plasztika minden részletében átgondolt, magas színvonalú munka, tudatos szobrászi gondolkodást tükröz.
Ez a műalkotás nem politikai, történelmi témát, személyt idéz meg, hanem a Tápió menti kisrégió kulturális identitásában meghatározó emberek, a tápiószelei múzeumot alapító Blaskovich fivérek örökségének megbecsülését fejezi ki.
A szobor amellett, hogy Tápiószele kisvárosának első, művészi köztéri alkotása lesz, példa a civil szféra, a közgyűjtemény és az önkormányzat összefogására, a múzeumi egyesület küldetésének megvalósulására. Legfontosabb eredménye, hogy ez az utókor hálája, a Blaskovichok méltó emlékezete.
A szobrot november 5-én a tápiószelei Blaskovich Múzeum kertjében helyezik el, Blaskovich György születésének 135., Blaskovich János születésének 130. évfordulója alkalmából.
