The Gatekeepers: kellemetlen Oscar-jelölt film

Őszinte vallomások egy titkosszolgálat belső titkairól. Oscar-jelölt dokumentumfilm a Zsidó Filmfesztiválon.

Nem csoda, ha Izraelben nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel az idei Oscar-díj-jelölt dokumentumfilmet. A The Gatekeepers – A Sin Bet titkai című dokumentumfilmben ugyanis meglepő őszinteséggel vallanak munkájukról azok, akiknek tevékenységéről szerencsés esetben semmit se tud és észlel a közvélemény. A rendezőnek sikerült kamera elé ültetnie a belbiztonsági szolgálat, vagyis a Sin Bet hat korábbi vezetőjét, akik különösebb kertelés nélkül vallanak tevékenységükről.

Öngyilkos merénylők, a palesztin–izraeli békét látszólag elérhető vágyálommá tevő oslói békefolyamat kudarca, a Jichák Rabin miniszterelnök elleni sikeres merénylet – sarokpontok, amik körül a beszélgetések folynak, és hamar feltűnővé válik, hogy a film főszereplői nem kívánnak mismásolni.

Persze néha a hallgatás, egy meghatározhatatlan félmosoly vagy félrenézés is beszédes tud lenni. A legidősebb megszólaló, aki a térséget elárasztó terror kezdeténél került a szervezet kötelékébe, időnként maszatolni próbál, például amikor egy buszeltérítés során két letartóztatott palesztin férfi halálának tisztázatlan körülményei kerülnek szóba, de végül csak szembesülni kénytelen a tettével. És ő az, aki nem szégyelli bevallani: örültek a terror fokozódásának, hiszen így nekik is egyre több munkájuk lett.

Csakhogy a titkosszolgálatok a nagy történelmi események – mint a berlini fal összeomlása vagy szeptember 11. – kapcsán nem bizonyultak előrelátónak – vallja be férfiasan utódai közül az egyik. És ahogy a filmidő telik és egyre-másra kerülnek elő konkrét esetek és akciók, a néző számára is mindinkább világossá válik, amit az egyik riportalany is kijelent: győzedelmeskedhetnek ugyan minden egyes csatában, de a háborút mégsem nyerhetik meg.

Többek között már csak azért sem, mert a béke ügye felett bábáskodók minden szándékát, gyötrelmes munkáját pillanatok alatt tehetik tönkre a békét ellenzők kisebb, de elszántabb csoportjai. Például a zsidó telepesek, akik ideológiai meggyőződésük mellett készek erőszakkal is hitet tenni, és akiket hiába buktatott le a Sin Bet, hamarosan szabadon távozhattak a letartóztatásból.

A gonosz banalitása – az Eichmann-per kapcsán és Hannah Arendt könyvének köszönhetően széles körben ismertté vált kifejezést használja a filmben a Sin Bet egyik vezetője is, amikor arról beszél: ha gyorsan és egyre többször kell meghozni az emberi életeket követelő döntéseket, egy idő után maga az emberi élet is egyre kisebb súlyt jelent a mérlegelés során. A játszmából pedig nagyon nehéz kiszállni, hiszen ahogy az egyikük fogalmaz: a terroristákkal szemben vívott háborúban nincs helye az erkölcsi mérlegelésnek.

Csakhogy az egyik oldal terroristája a másik oldal szabadságharcosa – hangzik el szintén a filmben, amely hatásvadászat nélkül, ugyanakkor sosem látott dokumentumok és elegáns vizuális megoldások segítségével, a sarkos és elfogult ítélkezést kerülve igyekszik körbejárni az izraeli–palesztin konfliktus rendkívül érzékeny témáját. Mindezt úgy, hogy közben általános érvényű tanulságok levonására is lehetőset nyújt. A filmet a magyar nézők is megtekinthetik a november 7-én kezdődő és vasárnapig tartó Zsidó Filmfesztivál vetítései között.

(The Gatekeepers – A Sin Bet titkai. Izraeli–francia–német–belga dokumentumfilm, 95 perc, 2012)