Baltasar Kormákur fantasztikus tehetségéről hazánkban folyamatosan megbizonyosodhattunk, hiszen életművének állomásai gyakorlatilag a 101 Reykjavík című első filmje óta láthatók Magyarországon. Az izlandi mindennapokat érzékletesen bemutató munkásságában még a hollywoodi karrier sem furcsa, főleg, ha két amerikai film között egy izlandi remeket is készít, s azt nem ujjgyakorlatnak tekinti. A Dermesztő mélység egy 1984-es hajószerencsétlenségről és egyetlen túlélőjének szenzációs meneküléséről szól. Kormákur viszont nem katasztrófafilmet rendezett, így a történet majd fele az eset utóhatásairól számol be. A rendező a drámai helyzetre és drámai szükségletre koncentrál, így elsősorban jól bevált színészének, Ólafur Darri Ólafssonnak a játékára alapoz. A tehetséges művész alakítása mellett pedig legalább akkora teret szentel a természetnek, és a fagyos óceánnak, amely legyőzhetetlenül magasodik a kisember fölé, ám egyszer Dávid is legyőzheti Góliátját. Az ember természettel vívott harcának egyik legérzékletesebb mozgóképes darabja készült el a Dermesztő mélységgel, ami az emberi teljesítőképesség himnusza mellett a zordságában lenyűgöző izlandi táj és környezet szépségeiből is emlékezetes ízelítőt nyújt.
A dél-afrikai Zambézia után a fekete kontinens újabb egész estés animációjának örülhetünk, ami az elmúlt hetek-hónapok animációs túlkínálatának legújabb fejezete lesz. A Zambézia bizton a filmtörténet első animációs filmje volt a magyar mozikban, és nem is ment rosszul. Ősszel viszont maláj-kínai, és olasz animációk sem jártak sikerrel, és a nézőszámok alapján inkább az amerikaiakat választja a magyar közönség. Talán a Khumba most fordít a trenden, ami 3D-ben érkezik a magyar mozikba. Címszereplője egy újszülött zebra, akit a Teremtő csak félig látott el csíkokkal, így hamar bűnbakká teszik meg zebratársai a szárazságért. Khumba egy gnú és egy strucc társaságában kalandos útnak indul, hogy vízlelőhelyet találjon.
Tavasszal mutatták be a magyar mozikban Tobias Lindholm Emberrablás című alkotását, amelyben a dán rendező egy teherszállító hajó kalóztámadásáról beszél, annak emberi aspektusára koncentrálva. Ahogy Lindholm korábban az MNO-nak nyilatkozta, nem akart akciófilmet, túszejtős blockbustert készíteni, és minden hitelessége ellenére fikció volt a története. Nos, a Tom Hanks főszereplésével most bemutatásra kerülő Phillips kapitány blockbuster és van benne akció, de közben megtörtént eseményeket dolgoz fel. A 2009-es valós sztori pedig pont annyi többletet jelent, hogy máris a film jelentős Oscar-esélyeiről lamentáljon az amerikai szaksajtó. Ehhez katalizátorként ott van Tom Hanks, akinek sztárstátusza nem, pénzmágnes szerepe annál inkább megbicsaklott az utóbbi időben. Ez a film ebben mindenképpen visszatérés a kétszeres Oscar-díjas színész számára, és akinek merészebbek szerint akár egy harmadik aranyszobrocska is dukálhat produkciójáért. És mellett attól is emlékezetes lehet a Phillips kapitány, hogy Paul Greengrass rendező a Véres vasárnap, A Bourne csapda, A Bourne-ultimátum és A United 93-as után ismét jól bevált kézikamerás stílusával igyekszik a nézőhöz közelebb hozni a drámát és emberi viszonyokat. A Phillips kapitánynak pedig jól áll ez az ambíció.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!