Tovább dagad a müncheni műkincsbotrány

Egy képtől sem válna meg Cornelius Gurlitt, akinek lakásában zsidóktól rabolt műkincseket találtak.

Cornelius Gurlittnál 2012 februárjában tartottak házkutatást, melynek során 121 bekeretezett és 1285 keret nélküli képre bukkantak. Eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Marc Chagall-festmény és egy Max Liebermann-kép. Az egyedül élő 80 éves férfi a Der Spiegel német hírmagazinnak azt mondta: apja, Hildebrandt Gurlitt jogszerűen jutott hozzá valamennyi alkotáshoz, ezért semmi oka arra, hogy megváljon az egymilliárd euró értékűre becsült gyűjtemény bármely darabjától. Szerinte hamis beállításban, hazug megvilágításban mutatják be a képek ügyét, és érthetetlen a médiafelhajtás, ami körülötte folyik.

„Mit akarnak ezek az emberek tőlem? Nem vagyok én Boris Becker” – mondta.

Hangsúlyozta, hogy megküldte az augsburgi ügyészségnek az ártatlanságát bizonyító és a gyűjtemény jogi helyzetét tisztázó dokumentumokat, és reméli, hogy hamarosan visszakapja a műalkotásokat. Azt mondta, sok nehéz búcsún van már túl, hiszen az apja autóbalesetben, a testvére pedig rákban halt meg, és elvesztette az anyját is, de a legnehezebb az volt, amikor elszakították szeretett képeitől.

Cornelius apja, Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett klasszikus modern festmények – az elfajzottnak bélyegzett művészet alkotásai – külföldi értékesítésével foglalkozott. A propagandaminisztériumban összegyűjtött műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 képért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Chagalltól is.

A német hatóságok először idén november elején közöltek részleteket az ügyről, miután a műkincsfogás története kiszivárgott a Focus hírmagazinhoz. Az ügy titkos kezelését számos szervezet, köztük a Zsidó Világkongresszus (WJC) is bírálta. A kormány a nemzetközi bírálatok hatására úgy döntött, hogy bevonja a nyilvánosságot a képek származásnak megállapítását célzó munkába.

Max Liebermann: Lovasok a parton (1901)

Fotó: Koordinierungsstelle Magdeburg

A jövő héten az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) Lostart.de címen működő portálján közlik annak az 590 alkotásnak a fő adatait és fényképét, amelyről feltételezhető, hogy a nácik által elrabolt, elkobzott vagy kikényszerített adásvétellel, jóval áron alul megszerzett művek kategóriájába tartozik.

A Focus szerint a berlini kancellári hivatal és a bajor igazságszolgáltatás azt szeretné elérni, hogy Gurlitt lemondjon az 590 kép tulajdonjogáról. Cserébe azt ajánlják, hogy vádemelés nélkül lezárják az ellene indított eljárásokat.

A Der Spiegelnek tett nyilatkozat alapján Gurlitt nem hajlandó az alkura.

A német csapatok által a második világháborúban elrabolt könyvek térhetnek vissza Oroszországba, a Pavlovszk-kastélyba. Egy német család ugyanis hétfőn este Lipcsében 125 kötetet ad át a kastélyban működő múzeum könyvtárvezetőjének, Alekszej Guszanovnak. A Szentpétervár közelében lévő kastélyból a második világháború idején a német csapatok több ezer könyvet vittek magukkal. A könyvek egy része az egykori nagykövethez, későbbi ellenállóhoz, Friedrich Werner von der Schulenburg (1875–1944) grófhoz került. Az ő családja szolgáltatja most vissza az értékes könyveket. A család egyébként nem tudott a könyvek eredetéről, a Süddeutsche Zeitung kutatása derített fényt a történetre. A család ezután döntött úgy, hogy visszaadja az orosz kastélynak a köteteket.