Catherine Deneuve: Nagyon nehéz ma sztárrá válni

Nem szabadna annyi amerikai filmet beengedni – mondta lapunknak.

– Számtalan díjat nyert már. Jelent a mostani Európai Filmdíj bármilyen különlegességet elismerései sorában?
– Sok díjat nyertem volna? Nem mondanám. Az életműdíjakat pedig közülük sem kedvelem annyira, mert azt sugallják, hogy valaminek a végére értem, én pedig aktív vagyok, és nem is tervezek visszavonulni, egyszerűen, mert továbbra is érdekel a munkám. Persze az Európai Filmdíj mégis az Európai Filmakadémia elismerése, és emiatt kedvesebb számomra, mint más, hasonló életműdíjak.

– Pályafutása során több mint száz filmben szerepelt. Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben, nevezi meghatározónak karrierjében?
– Csak alig több mint száz filmben szerepeltem. Mindenképp meg kell említenem a Cherbourgi esernyőket, mivel akkor találkoztam a rendező Jacques Demyvel, és ez meghatározó élmény volt számomra színésznőként. Alig voltam 18, amikor vele találkoztam, és hosszú volt a film elkészítési folyamata, főleg a playback számok miatt. Nem folytattunk nagyszabású beszélgetéseket a filmről, mégis nagyon rendhagyó volt a közös munka. Emellett pályafutásom során számos fontos rendezővel dolgoztam együtt emlékezetes filmekben, például számos alkalommal André Téchinével, de senkit nem tudnék kiemelni közülük.

– Amerikai karriert viszont nem futott be.
– Nem kaptam remek, visszautasíthatatlan ajánlatokat. De az amerikai karrier építése nem is fért volna bele az életembe: ott ugyanis nem elég csak forgatni egy filmet, utána ott is kell maradni, ismerkedni, emberekkel találkozni, én pedig mindig vissza akartam rohanni Párizsba, a családomhoz, a gyerekeimhez. És mindig is azt vallottam, hogy miért csináljak valamit idegen nyelven, például angolul, amit franciául sem szívesen csináltam volna?

– Mi segítette a pályafutása során a megfelelő választások felé, és karrierje mederben tartásában?
– Mindenekelőtt nagyon jó ügynököm van. De a viccet félretéve, emellett néhány közeli barátom, akikre számíthatok, és akik például elolvassák a forgatókönyveket is.

Catherine Deneuve

Fotó: Europress/AFP

– Milyen szerepek testhezállóak a mai Catherine Deneuve-nek?
– Nincs recept. A Bettie-mobil például szívemhez közelálló volt, mert Emmanuelle Bercot nekem írta a forgatókönyvet, pedig nem is ismertem korábban annyira. A sztori viszont nagyon tetszett, adott egy nő, akinek nincs semmije és ettől besokall, majd kilép néhány órára a környezetből, amelyben él. A szerepvállaláskor egyébként elsősorban a forgatókönyv és a rendező személye számít, lényegében azok alapján döntök. Emmanuelle Bercottal például ismét együtt fogok emiatt dolgozni. Keresem a jó történeteket, és remélem, hogy film lehet belőlük. Manapság viszont nagyon ritka, hogy jó forgatókönyvet kapok kézbe, egyszerűen azért, mert sokkal több film készül, mint korábban. Túl sok forgatókönyv készül, túl sok rendező készít filmet, és ez igaz még Franciaországra is. És az is hatalmas változás, hogy ma mindenkinek van kamerája, és a technikát szinte bárki tudja használni. A mennyiség pedig felülírja a minőségi elvárásokat.

– Szívesebben néz a jövőbe, mint vissza a múltba, az emlékezetes alakítások felé?
– Természetesen, mint mindenki más, én is a jelennek és a jövőnek élek. Néha természetesen visszapillant az ember, megáll egy fotó erejéig, de azt nem mondhatom, hogy a múltban élek. Az alakításaimat sem tudom emiatt megítélni, mert az évek során változik a közeg, amelyben értékelik. Valami húsz évvel ezelőtt még értékesnek számított, ma már pedig nem is beszélünk róla.

– Hogyan látja, manapság miképp lehet érvényesülni és olyan sikeressé válni, mint ahogyan önnek sikerült?
– Sokkal-sokkal nehezebb ma sikeresnek lenni. A sztárrá válás sokkal gyorsabban történik, és nem tart olyan sokáig, mint régen. Szakmai tanácsokat viszont nem adok soha senkinek, ennél pesszimistább vagyok. Tanácsokat magának ad az ember, két ember viszonya és a helyzet mindig eltérő, ezért sem lehet okosnak lenni más dolgában.

– Idén nagy vita folyt az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti a szabad-kereskedelmi tárgyalások újratárgyalásakor a kultúráról, és a film védelméről. Végül az Európai Parlament elfogadta a film és a zene kivételét a szabad-kereskedelmi egyezményből. Ön mit gondol napjaink európai filmgyártásáról és identitásáról?
– Az európai mozinak más eszközökkel kell küzdenie a túlélésért és az amerikai filmmel szemben. Ez nem könnyű feladat, mert nem ugyanazok az infrastrukturális és logisztikai feltételek az európai film számára, mint az amerikai stúdióknak. Nem szabadna annyi amerikai filmet beengedni az európai mozikba, mint amennyi ma eljut a filmszínházakba, túl nagy teret kapnak – szerencsére néhány európai országban a népszerűségük csökkenőben van, és az emberek felismerik, hogy az európai film sokkal többet kínálhat számukra.

(ajánlókép: Johannes Eisele / Europress/AFP)