– Ha már realizmus: mi indít ma egy zenészt, hogy hosszú munkaórákat és sok pénzt fektessen egy korong elkészítésébe, amelyet aztán 500-1000 példányban, ha elvisznek?
– Ennél azért remélhetőleg több elfogy majd a Húsvéti hó című albumból. A cd-megjelenés még mindig szimbolikus esemény, és már önmagában indok a munkára. A megjelent 12 új dal egyben a jelen-jövő időt is jelenti az életemben, ez az az anyag, amelyet koncerteken már játszani is tudok, így már nem kell teljesen benne maradnom a múltban.
– A zenei anyag világában kétségkívül hordoz republicos jegyeket, például az „önvokál” vagy a basszusgitár ritmusa a legtöbb helyen. A gitár viszont gazdagabb, és alapvetően jóval instrumentálisabbnak hat az album, mint a korábbiak. Miben régi és miben új a világ, mennyire volt szándékos a gyökerekből való táplálkozás, mennyire akartál elszakadni a régitől?
– Az, hogy némileg instrumentálisabbnak érezhető az anyag, talán azáltal áll elő, hogy nálam a forma rendkívül fontos. Ez jelent melódiát, hangszerelést, de egyben a szövegek képi világát is. Kényszeresen ragaszkodom a szépséghez – mindenek felett. Ha mindezek mellett az értelem is átjön, amit szeretne az ember kifejezni, az maga a győzelem.
– És a gyökerek?
– Az alapvető régi gyökerektől elszakadni természetesen lehetetlen, de sikerült néhány bátrabb új irányt venni a megszólalást tekintve. Szeretek kísérletezni, és ha néhány új elem életképesnek bizonyul, azokat a jövőben már beépítem következetesen mint stíluselemet.
– Műfajilag eléggé sokszínű az anyag, ez mintha útkeresésre utalna. Van Tóth Zoltánra kereslet?
– Mivel azonos anyagból állunk, ezért meg kell hogy legyen az emberekben a húr, amely rezonál e rezgésekre. Ha nem így van, akkor mindezek valótlanak és hamisak. Remélem, eljutnak majd a dalok addig a közelségig, hogy megérintse őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!