Ezek voltak 2013 legjobb filmjei

Itt az év vége, hát mi is megmondjuk, hogy szerintünk melyek voltak az év legjobb filmjei.

A vadászat

Thomas Vinterberg a Dogma-mozgalom indítófilmje, a Születésnap óta készített néhány szép filmet, ám az igazi áttörést sem hazájában, sem Amerikában nem sikerült elérnie. Mostanáig. A tavaly Cannes-ban három díjat is nyert A vadászat olyan elementáris erővel hat, Mads Mikkelsen alakítása olyan zsigeri, hogy a dánok teljes bizonyossággal filmtörténetet írtak a pedofíliával tévesen megvádolt óvóbácsi drámájával. Igazi riválisai kihullásával az Oscar-díj nagy esélyese a legjobb külföldi kategóriában, Golden Globe-ra már jelölték, és a szájhagyomány alapján a kult státuszt is elérte már. Oscart neki!

A Wall Street farkasa

Martin Scorsese hetvenen túl készített egy olyan dögös filmet a tőzsdéről, amely tán még Oliver Stone-nak sem sikerült, pedig a Tőzsdecápák nagyon menőnek számított Michael Douglas-szel 1987-ben. Ez viszont most egy másik kávézó már, új korok, új sztárok uralmával. A főszereplő, Leonardo DiCaprio idén egyértelműen a csúcsra jutott az egy éven belül lehozott három fantasztikus mozival (Django elszabadul és A nagy Gatsby), A Wall Street farkasa pedig egy minden pillanatában cool, friss és sziporkázó darab arról, hogy a kapzsiság jó, a tőzsde viszont velejéig romlott, valamennyi résztvevőjével. Kit érdekel, hogy háromórás?

Gravitáció

Alfonso Cuarónról eddig is tudtuk, hogy zseni, és nem azért, mert a messze legjobb Harry Potter-filmet készítette el. A mexikói rendező most végre kiélhette magát, űrmeséjéhez hatalmas költségvetést, remek trükköket, szuper színészeket és kreativitásának határtalan teret kapott, amelynek eredménye egy olyan hollywoodi csúcsteljesítmény, amelyről nem is gondoltuk volna, hogy még készülhet manapság az álomgyár falain belül. Az anyagi siker mellett szakmai elismerés is illette a Gravitációt, amely ugyan az Oscarnál csak a technikai kategóriákban igazán esélyes, de további jelöléseit senki nem fogja vitatni. Clooney és Bullock pedig tényleg briliáns!

Adéle élete – 1-2. fejezet

Cannes idei Arany Pálma-nyertese a legnagyobb botrány kavarója volt egyben, és nem utolsósorban a legmagasabb művészi teljesítményt is az Adéle élete – 1-2. fejezet érte el. Abdellatif Kechiche szerelmesfilmje két lány kapcsolatáról szintén háromórás, naturalizmusa, művészi invenciója ugyanakkor a legszebb szerzői filmes pillanatokat idézte meg.  Adèle Exarchopoulos egyszeriben világsztár lett, és emellett még az sem érdekel senkit, hogy milyen kínok árán születtek meg a ragyogó színészi teljesítmények. Golden Globe-ra jelölték és meg is nyerheti, Oscarra kevésbé esélyes, hacsak Exarchopoulos kisasszony nem okozza nominációjával az évad egyik legnagyobb meglepetését.

Django elszabadul

Tarantino ismét megbillentette kalapját tékás korszakának kedvenc filmjei előtt, s ezúttal egy westernt vitt sikerre, bizonyítva, hogy rendezőként neki van a legnagyobb szubkultúrája napjainkban. Ráadásul durva sztármágnes is, Hollywood legnagyobbjai törik kezüket-lábukat, hogy szerephez jussanak Tarantino filmjeiben. Most Leonardo DiCaprio az új skalp, a régiek közül pedig Christoph Waltz lubickol leginkább a szerepében, és kap is egy újabb Oscar-díjat, csakúgy, mint forgatókönyvíróként a nagymester is. Egy western pedig pompás kasszasikert ér el, amelyben Jamie Foxx nemcsak elszabadul, de kegyetlen bosszút is áll.

Fogságban

Amíg nem jöttek az ősz és a december nagy sikerfilmjei, mindenki bizton Oscar-esélyesként emlegette a kanadai Denis Villeneuve hollywoodi bemutatkozását. A remek szerzői filmes, a Felperzselt föld után képes volt egyszerre megújulni és tartani a magas művészi színvonalat. A Fogságban egyszerre remek történet, és kiváló színészi teljesítmények orgiája, amely méltán érdemli meg a figyelmet, amely ez esetben talán nem díjakkal és jelölésekkel alátámasztott, de ettől függetlenül az idei év egy igazi gyöngyszeme. A két elrabolt kislány sorsát nem csak a család és a rendőrség viselte a szívén.

A nagy szépség

Paolo Sorrentinót az Európai Filmakadémia néhány hete – távollétében – már megkoronázta, amikor az előzetes várakozásokra rácáfolva elhalmozta Európai Filmdíjakkal. Fellini Édes életének, valamint napjaink Rómájának hommage-a akkor is értékes, ha mostanra kellő politikai vetületet is kapott a film, Toni Servillo brillírozik, és bár nem ritkán igazi lila ködben úszik a film, ha megpróbáljuk megfejteni, s hagyjuk, hogy hasson, váratlanul felemelő élménnyel gazdagodhatunk. Golden Globe-ra jelölték, kérdés, hogy az Amerikai Filmakadémiának mennyire elvont lesz A nagy szépség.

Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza

Az idei Oscar-gálán ugyan mellőzték, politikai témája miatt sokan fanyalogtak miatta, de ettől még a Zero Dark Thirty – A Bin Láden-hajsza még pompás film, sőt, igazi tökös férfimunka – egy nőtől. Úgy tűnik, Kathryn Bigelow-nak a háborús sztorik jól állnak, s mostanra igazi érett rendezővé vált a Holtpont és A bombák földjén készítője, mostani filmjének pedig éppen a rendezés az igazán nagy erénye. Amit ugyanis a Zero Dark Thirty mutat, arra ma nagyon kevés rendező képes. Azon pedig nem állunk neki vitatkozni, hogy mennyire elfogult politikai beszéd a film, és hogy mennyire hiteles dokudarab. Fikciós hollywoodi moziként pompás példány és szórakozás.

Mielőtt éjfélt üt az óra

Richard Linklater és tettestársai trilógiát kanyarítottak egy Budapestről induló vonatkalandból, és a másfél évtizedet felölelő munkájuk az egyik legszebb óda a filmkészítéshez, amely az elmúlt időkben készült. A Mielőtt éjfélt üt az óra a szép gondolatok, emberi gesztusok filmje, Ethan Hawke remek és July Delpy még remekebb alakításával. Egyszerű moziról van szó, de ezeknek a filmeknek a legnehezebb bizonyítania és sikeresnek lennie. Linklater tehetsége kell ahhoz, hogy két ember párbeszéde – bármely eseménymentes is legyen – lekösse a nézőt 2013-ban, még akkor is, ha a párkapcsolatokat érintő legáltalánosabb és mindenkit érdeklő kérdéseiről esik is szó.

Hajsza a győzelemért

Még egy film, amely nagy Oscar-esélyes lehetne egy langyosabb évben. Így „csak” egyike az idei tömegfilmtermés csúcsteljesítményeinek, amely megidéz egy pompás kort, egy pompás sportágat és egy pompás küzdelmet két férfi között. A Formula–1 hőskorában James Hunt és Niki Lauda csatározásait a fél világ lélegzetvisszafojtva nézte, most pedig Ron Howard remek moziját lehet ugyanúgy csodálni, valamint azt a hitelességet, ahogy a hetvenes évek, egy csúcs autó-motor sportág megjelenik a vásznon. És ne feledkezzünk meg a színészi teljesítményekről sem, mert ebben a filmben valóban minden a helyén van. Nem csak autósport-kedvelőknek!