Heti mozibemutatók: egy hobbit mind felett

A hét számos bemutatói szó szerint mind eltörpülnek A hobbit − Smaug pusztasága mellett.

Dom Hemingway

Az elsősorban tévében utazó Richard Shepard Jude Law főszereplésével készített egy fekete komédiát, amelyben a lepattant Law 12 év után kijön a börtönből és rögvest megpróbálja bepótolni a kiesett időt. Ebben sok alpáriság, szókimondás, hedonizmus jellemzi a karaktert, és olyan brit morbiditás, ami jól állt a Blöffnek, és az összes többi Guy Ritchie-filmnek, és igazából a Dom Hemingwayt is feldobja. Igaz a film semmi újjal nem szolgál, és látszólag nem is akar különböző lenni a tematikában elkészült korábbi darabokhoz képest, így az a kérdés, hogy a Jude Law-hívők közül hányakat képes mozgósítani ez a fekete humor.

Enni, inni, meghalni

Idén több skandináv film is azzal foglalkozik, hogy az oly áhított északi jólétnek is megvan az árnyoldala, és nemcsak hogy nincs kolbászból a kerítés, de egyre jobban fokozódnak azok a társadalmi problémák, amelyeket a derék svédek, dánok és norvégok csak a híradók külpolitikai rovataiban láttak. Az Enni, inni, meghalni Gabriela Pichler elsőfilmes munkája, amely a svéd bevándorlókról és lehetetlen helyzetükről igyekszik képet adni egy délszláv család megpróbáltatásain keresztül. A fiatal lány egy csomagológyárban szalag mellett dolgozó munkás, aki betegeskedő apját is eltartja. Egy napon aztán munkanélkülivé válik, s egyéb kvalitás hiányában kilátástalan lesz elhelyezkedési esélye. A téma érzékenységét mutatja az Enni, inni, meghalni számos elismerése: a 69. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a Kritikusok Hete program közönségdíja mellett a dráma svéd filmdíjat nyert a legjobb film, rendezés, forgatókönyv és színésznő kategóriában. Az Európai Filmdíjért pedig az elsőfilmesek között volt versenyben.

A hobbit − Smaug pusztasága

A hobbit-trilógia második epizódjában folytatódik Zsákos Bilbó és a törpök vándorlása a sárkány felé. Peter Jackson háromórásra húzta az egyébként igen karcsú történetet, és néhány kiegészítő ötlete ismerős lehet a korábbi A gyűrűk ura-epizódokból is. Jacksontól ugyanakkor nem lehet elvitatni azt a hihetetlen profizmust, ahogy a monstre opuszt összefogta és vérbeli hollywoodi blockbusterré emelte. Amennyiben pedig a törpök, valamint akcióik az orkokkal, pókokkal, medvével nem elégítik ki a nézőt, visszatérnek a tündék, és közöttük is Legolas (ismét Orlando Bloom alakításában), és Jackson a történetmesélésben igyekszik is hol az egyiket, hol a másikat előtérbe helyezni. Dramaturgiailag és ritmikailag ez néhol eléggé esetlen, így viszont több cselekményszál kíséri a törpcsapat vándorlását, és arra is jut idő, hogy Gandalf szembesüljön Sauron kibontakozásával. A hobbit − Smaug pusztaságát mi szerettük, szórakoztató és profi darab, bár a kergetőzés a sárkánnyal egy órán keresztül a film utolsó harmadában azért ollóért kiáltott.

Joséphine

Ha nem A hobbit hetében és ekkora dömpingben kerülne bemutatásra, valószínűleg szép érdeklődést váltana ki a Joséphine, amely olyan francia romkom, aminek itthon egyébként van egy stabil rajongótábora. A Gordos − Kövéren szép az élet, a Muriel esküvője, a Bazi nagy görög lagzi, valamint a Bridget Jones naplója analógiáját követve ezúttal Joséphine-t ismerhetjük meg, aki túlsúlyos, de az orvos által tanácsolt sportra nem tudja rávenni magát, pasik után ábrándozik, de csak hazugságai között létezik a Casanovája, viszont a baráti környezetben elért párkapcsolati sikereket úgy éli meg, mintha kénsavat inna. Munkája elvesztése és egy bekamuzott brazil vőlegény meséje aztán fordulatot hoz addigi életében. Amolyan franciásan humoros darab, romantikával és a nálunk kevésbé ismert Marilou Berry főszereplésével.

Redemption Street

Még egy film a balkáni háború utóhatásairól, és a le nem zárt konfliktusokról, háborús bűnökről. Ezúttal egy szerb thriller, a Redemption Street keresi a háborús bűnök eltussolásának miértjére a válaszokat. A rakkolós történetben egy fiatal helyettes államügyész botlik bele egy szervezetbe, amelynek tagjai aktívan kivette a részét a fegyveres konfliktusból a térségben, és tetteikért sosem vonták őket felelősségre. Az államügyész-helyettes vérszagot szimatol, ám hamarosan olyan dolgokba tenyerel bele, amelyek már az ő életét is veszélyeztetik. A Redemption Street tavaly Szarajevóban nyert egy legjobb színész díjat (Uliks Fehmiu), a másik főszereplő, Rade Serbedzija pedig a délszláv színjátszás doyenje, aki a Blöfftől kezdve A lány és a költőig sok-sok filmben szerepelt az elmúlt években.