Itt a Pearl Jam tizedik lemeze – hallgasson bele!

A grunge-ból kilógó Pearl Jam maradt csak talpon a hőskorszaktól máig. Itt a Lightning Bolt, a tizedik lemez.

A szomorú, borongós és ködös északnyugat-amerikai tájban barangoló, jellemzően szétesett családokból érkező külvárosi kölyköknek elegük volt a műmájerré vált rockzenéből, de en bloc a világból is. A seattle-i színtéren egyre több zenekar jelent meg újra nyersre hangolt rock and rollal, ön- és világgyűlölő szövegekkel. A ma már rockzenei forradalomnak tekintett grunge-hullámból négy zenekar emelkedett ki: a Kurt Cobain vezette punkos, de popérzékeny, később legendává váló Nirvana; a metálos, misztikus Soundgarden; a legsötétebbnek, legelborultabbnak számító Alice In Chains – és a mindig kissé különutas Pearl Jam.

A gyöngylekváros srácok – élükön a korábban bolti eladóként dolgozó és szörfözgető, mokány termetű, Krisztus-fejű Eddie Vedderrel – kellően dühös, de mégis optimista végkicsengésű rockszámaikkal hódították meg előbb Seattle-t, majd az egész világot a kilencvenes évek elején. Aztán úgy alakult a műfaj története, hogy épp a grunge-fősodorból kilógó, sokak szerint csak a divatot követő Pearl Jam maradt talpon a hőskorszaktól máig. Az Alice In Chains – és persze a Nirvana – története a sajnálatos halálesetek miatt megbicsaklott, illetve véget ért; ahogy a Soundgarden is csak mostanában állt össze, 15 év „pihenő” után.

A Pearl Jam viszont a nagy áttörést hozó 1991-es Ten (rajta a klasszikus Alive-val) óta szállítja rendszeresen a lemezeket. A kilencvenes évek közepére valahol utat vesztettek, hogy aztán a ’98-as Yielddel találják meg a valódi, felnőtt, maníroktól mentes rockhangzást. A kétezres években a 2006-os, cím nélküli album és a 2009-es Backspacer ügyesen hozta össze a banda kezdeti lendületét az évek során megtalált szikár, férfias rockhangzással.

És most itt a Lightning Bolt, a Pearl Jam tizedik lemeze. Tízalbumnyi életművet még a rock and roll hőskorszakában is nehéz volt összehozni, nem hogy most, rég benn járva a lemezipar halálát és a minden korábbinál gyorsabb ütemű popzenei divathullámokat hozó 21. században. A Lightning Bolt a Pearl Jam saját, régen magasra tett mércéjéhez képest nem mestermű, inkább korrekt iparosmunka, ami megidézi az elmúlt harminc év megannyi rockzenei stílusát. Csak a régi, koszos, dühös grunge hangulatból nem maradt szinte semmi mára. A lemezre túlcsiszolt, steril, sokszor meglepően a nyolcvanas évek mainstream rockját idéző megszólalás jellemző. Különösen erős a régi U2 és Bruce Springsteen őszinte, menetelve feszítő zenéinek a hatása. A Pearl Jam továbbra is feszes és pörgős akar lenni – de ezúttal laposabb és kiszámíthatóbb a tartalom. Vedder szokásos daltémáit hozza az amerikai társadalomkritikától a sablonos egzisztencialista tépelődéseken át az életet igenlő, reményt nyújtó szólamokig.

A Getaway középutas, középtempós indulás, illik e generikus Pearl Jam-lemez nyitányához. Az első kislemezként kijött Mind Your Manners viszont meglepően punkos, minimál beindulás. A My Father’s Son is hasonló, kicsit ős-U2-s, újhullámos, posztpunkos gyors menet. Ezután jön a már a rádiókban is hallható Sirens, egy klasszikus, merengős Pearl Jam-ballada, Eddie Vedder behízelgő hangjával. A hosszú, összetett, szépen építkező dal a vége felé monumentális, Pink Floyd-hangulatú gitárszólóba fordul. A lemezcímet adó Lightning Bolt újra hajtós, reszelős, klasszikus rock, Bruce Springsteen hatásaival. Az Infallible kissé tölteléknek tűnő, középtempós, szikár poprock. Izgalmasabb nála a Pendulum, egy nyomott és lefojtott hangulatú, sivatagos-latinos, atmoszferikus merengés. A lemez második feléhez érve a Swallow Whole hoz újra lendületet, optimista életigenlésével felpörgetve a leülő hangulatot. A Let The Records Play kocsmás, ütemes bluesrock; míg a Sleeping By Myself egy szépelgő dalocska tábortüzekhez, ami aztán szépen kinyílik egy nagy ívű örömzenélésbe. A Yellow Moon a Sirens mellett a másik lassan építkező, a nagy amerikai út hangulatát megidéző ballada, hozzáadva kis folkos-íres beütést is. A Future Days végül egy tipikus lemezzáró, búcsúzkodó hangulatú dal az eljövendő szép napokról.

Mert optimistán zárul a Lightning Bolt, mint a sokat megélt és sok társát túlélt Pearl Jam szinte minden alkotása. „Próbáltam az évek során reménytelinek lenni a dalszövegekben. És úgy gondolom, ez most már egyre könnyebb lesz” – mondta nemrég Eddie Vedder. Jól teszi. Örülünk. A Pearl Jam 25 év alatt a grunge lázadóiból a klasszikus rock egyik utolsó zászlóvivője lett. Tartós lett a gyöngylekvár.

(Fotó: Pearl Jam / Facebook)