Az angliai Dartfordban született, a zene iránti fogékonyságot anyai ágról hozta magával: nagyapja egy dzsesszzenekarral járta Angliát, anyjától Billie Holiday-, Louis Armstrong-, Duke Ellington-lemezeket kapott, és egy gitárt, amelyen autodidaktaként tanult meg zenélni. Gyermekkorában kórusban énekelt, amely még II. Erzsébet királynő előtt is fellépett a Westminster-apátságban.
Középiskolai tanulmányaival nem sokat bajlódott, inkább a gitárt nyúzta, az amerikai blues- és rock and roll-számokat gyakorolta. 1961. október 17-én futott össze egykori iskolatársával, Mick Jaggerrel a dartfordi vasútállomáson, és ez a találkozás az egész rockzenét megváltoztatta. Jagger Chuck Berry és Muddy Waters Angliában akkor nagyon nehezen beszerezhető lemezeit szorongatta hóna alatt, és a két fiú beszélgetni kezdett. A közös érdeklődés kapcsolatuk felújításához, végső soron a Rolling Stones megalapításához vezetett. A banda 1962. július 26-ai első fellépését 1963. június 7-én követte első lemezfelvétele, és az együttes hamarosan a Beatles egyetlen komoly vetélytársának számított.
Diadalútjuk immár fél évszázada tart, mit sem fakuló népszerűségükre jellemző, hogy a londoni Hyde Parkba idén júliusra meghirdetett koncertjükre a 65 ezer belépőjegyet négy és fél perc alatt kapkodtak szét, a közönség együtt énekelte a slágereket a színpadon játszó öreg rockerekkel.
Richards nem csupán az együttes alapító tagja, hanem igazi motorja, míg Jagger, akihez a rövidebb-hosszabb „haragszomrád-időszakok” dacára is eltéphetetlen kötelékek fűzik, a banda arca. A gitár mellett szükség esetén basszusgitáron, billentyűs és ütős hangszereken játszik, vokálozik, sőt néhány számban a szólóéneket is vállalta.
Jaggerrel közösen több száz dalt jegyeznek, ezek közül 14 szerepel a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb dalát összegző listáján. Első angliai slágerüket, a That Girl Belongs to Yesterdayt Gene Pitney vitte sikerre, a Rolling Stones első listavezető Jagger–Richards-dala a The Last Time volt 1965-ben, és még ebben az évben a világot is meghódították az (I Can’t Get No) Satisfactionnel. A rockzene egyik legismertebb zenei motívuma Richardsnak egy turnén, éjszaka jutott eszébe, és félálomban játszotta fel egy magnóra – a kazettán 2 perc gitárhang és 45 perc horkolás volt hallható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!