Lakáskoncert Fellegivel: ingyenes, lift nincs

Fellegi Ádám lakáskoncertjei romkocsmahangulatúak, becsületkassza van, és a hálószoba a koncertterem.

Harmadik emelet – hallatszik a kaputelefonban a szűkszavú útbaigazítás, amikor bejelentkezem a Zichy Jenő utcában. A 41-es szám alatt található épület Budapest VI. kerületének frekventált, ugyanakkor visszafogott, már-már komor környezetében bújik meg. Ám ha a látványt nem is, az alkotói igényeket teljes mértékben kiszolgálja a melankolikus közeg. Ezt erősíti meg érdeklődésünkre az errefelé tősgyökeres Fellegi Ádám. – Ragaszkodom a Terézvároshoz, mert tartózkodó, nem flancol és kevésbé művies – jelenti ki a hetvenkettedik éve ugyanabban a lakásban élő, illetve annak nappalijában idestova két évtizede fellépő zongoraművész.

A lakáskoncertek ötletét a rendszerváltozás utózöngéi ihlették. 1990-ben az addig pártállami pénzből kistafírozott Országos Filharmónia szólista státuszai – többek között Fellegié is – egyszeriben megszűntek, így egyéb lehetőség nem lévén, a zenész saját otthonába invitálta a nagyérdeműt. – Mesterem, Hernádi Lajos a második világháború kitörésével kényszerült a négy fal közé, a zsidótörvények következtében kizárólag a lakóhelyén volt szabad hangszer elé ülnie – meséli Fellegi Ádám. – Jómagam persze nem gyalázatos szabályozások, sokkal inkább a csillagászati terembérleti összegek okán kötöttem ki odahaza – von párhuzamot a Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett művész.

A szükségszerű megoldás ellenére Fellegi roppant mód megszerette a lakáskoncertek miliőjét. – Afféle romkocsmahangulat lengi körül az alkalmakat, becsületkasszával, koncertteremnek berendezett hálószobával, egy polgári bérház harmadik emeletén – ismerteti Fellegi Ádám. – A recept bevált, és ugyan lift fenntartására nem telik a közös költségből, a publikum mégis rendszerint megtölti a nézőteret – jegyzi meg büszkén a pianista.

A hallgatóság létszáma folytonosan emelkedik, az első lakáskoncert óta évadonként mintegy háromezer név kerül Fellegi vendégkönyvébe. S bár a zongoraművész értékelése szerint ez az adat örömteli, a fiatalok elmaradását erősen fájlalja. – Az új nemzedékek érdeklődése a kultúra iránt meredeken zuhan. Egyfajta érzéketlenséget tapasztalok a szárba szökkenő generációk részéről, akik túlnyomó részt a pop-rock szcéna hatósugarában tobzódnak – ecseteli. – Az ő megszólításukat tekintem küldetésemnek – fűzi hozzá a hetvenkettedik születésnapját december végén ünneplő művész.

A Fellegi Ádám-féle lakáskoncertek rendhagyó keretek között zajlanak. Az előadóművész nem csupán néhány zongoradarab erejéig szerepel, hanem bevezető és átkötő kommentárjaival igyekszik felkészíteni a közönséget a rá váró feladatra, vagyis a zene befogadására. – Mások mellett Leonard Bernstein mintáját követve határoztam el magam arra, hogy magyarázattal látom el a játékom – tárja elém a kezdeteket Fellegi. – Elvégre a melódia szimbólumokból épül fel, és súlyos hiba a zömében laikus nézősereget magára hagyni azok megfejtésében – hangsúlyozza a zongoraművész. – Hiába az érzékek stimulálása, értelem híján nem fogalmazódnak meg tiszta eszmék. A gondolatok születését viszont egyedül a szavak segítik elő, így a teljes katarzishoz emóció és tartalom kombinációja szükségeltetik – szögezi le Fellegi.

Dacára a majdnem hatvanéves pályafutásnak, a naphosszat tartó gyakorlások nyűgének, valamint a különcségből fakadó magánynak, Fellegi Ádámot nem foglalkoztatja a világtól való visszavonulás terve. Éppen ellenkezőleg, fellépései egymást érik, muzsikál gyermekeknek, zeneterápiával gyógyít, az év utolsó napjaira is lakáskoncertet szervez. Arra a kérdésemre, hogy egy emberöltőnyi idő távlatából mi hajtja még előre, a következő választ adja: – Amíg az erőm engedi, és igény is mutatkozik, nekem rendelkezésre kell állnom. Máskülönben ki fogja eljátszani helyettem Beethoven szonátáit?