Markó Iván: Kimerült a keret

Így gazdálkodott a Magyar Fesztivál Balett – Markó Iván a működését felfüggesztő társulatról.

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem fordulnak független táncegyüttesként a Nemzeti Kulturális Alaphoz, ahol éves keret van a független társulatok működésének finanszírozására, Markó Iván azt válaszolta: pályázott a kulturális alaphoz 2011-ben, de nem ítéltek meg neki támogatást, és többször nem indult a pályázaton. A táncművész úgy fogalmazott: a kulturális alap szakmai kuratóriumának tagjai „a föld alatt szeretnék látni” őt, ezért szerinte nincs értelme annak, hogy pályázzon. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból 2012 májusában 25 millió, szeptemberben 130 millió forintot kapott működésre a Magyar Fesztivál Balett.

Utóbbi döntés ellen több mint 40 táncművész tiltakozott arra hivatkozva, hogy a független táncművészeti szervezetek éves támogatási kerete 2012-ben 212 millió forint volt, és ezen a kategóriába tartozó összes, mintegy ötven szereplő osztozott. – Nem ezektől a szervezetektől vettük el a támogatást – reagált erre most Markó Iván. A támogatással a társulatvezető elmondása szerint elszámoltak, az elszámolást el is fogadta az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A 2012 májusában kapott 25 millióról Markó Iván azt mondta, ebből még az előző évadbeli működést fedezték, a 130 millióval kapcsolatban pedig azt, hogy abból a tavaly júniustól idén júniusig tartó időszakot finanszírozták, az összeg nagyobb részét a társulat működtetésére fordították. – A társulat fenntartása havonta összesen 7,5 millió forintba került. A táncosok átlagosan valamivel több, mint 200 ezer forint bruttó fizetést kaptak egy éven át, összesen huszonketten – mondta Markó. Állítása szerint a táncosok november 1-je óta tudják, hogy menniük kell.

Az ember tragédiájára, amelynek koreográfusa és rendezője is Markó Iván volt, 45 millió forintot költöttek elmondása szerint, beleszámítva ebbe a felkészülést, a játszóhelyek bérleti díját, a jelmezt, a díszletet, a műszakot, a technikát és a darabban fellépő összesen ötven táncosból azoknak a fizetését, akik nem voltak már eleve állományban a balettnél. Valamint a koreográfia és a zene után járó jogdíjakat és a zene megírásának díját, amelyek Markó Iván állítása szerint összességében 25 millió forintot tettek ki.
Az ember tragédiáját hat alkalommal játszották. A társulatvezető szerint ennyi előadás fért bele a költségvetésbe, többet nem tudtak finanszírozni. – A produkció méretei miatt eleve kevés színház jöhetett szóba játszóhelyként. Megcsinálhattuk volna Az ember tragédiáját három-négy táncossal, nem ötvennel, de én úgy nem állok a közönség elé, hogy „megspóroltuk a nézőkön” – nyilatkozta.

– Korábban úgy dolgozott a társulat, hogy eladta a kész produkciókat színházaknak. Most béreltük a játszóhelyeket. A Pesti Magyar Színház 800 ezer forintba került egy estére, a négy próbanapért pedig 400 ezer forintot fizettünk naponta – tette hozzá Markó. Az ember tragédiája minden előadása alkalmával bérleti díjat fizettek. A produkciót nem adták el egy színháznak sem. A társulatvezető elmondta, egy teátrumot keresett meg ez ügyben, itt az ajánlattételig jutottak: nyolcszázezer forintot kért a produkcióért előadásonként.
A Magyar Fesztivál Balett a Madách-adaptáción kívül ebben az egy évben a Mózes, avagy a tízparancsolat című előadást játszotta, kétszer a Művészetek Palotájában és egyszer a Főnix Csarnokban Debrecenben – ezekért a helyszínekért Markó Iván elmondása szerint nem fizettek bérleti díjat. A Menyegzőt és a Bolerót pedig a Nemzeti Táncszínházban játszották egy-egy alkalommal. Ezeket leszámítva 16 beavató előadást rendeztek Budapesten a Böszörményi úti stúdióban, így összesen huszonhét előadással zárják az évet.

Fotó: Markó Iván a Mózes, avagy a tízparancsolat című balettelőadásban Az álmodó szerepében, MTI/Czeglédi Zsolt