Mikor a meleg férfi beleszeret egy nőbe

Még a mozikban sem volt, története miatt már látatlanban minősítgették a Coming outot. Megnéztük: jó a film!

A magyar mozgókép fájó körülmények között szakadt el a filmtörténet során a műfaji filmkészítéstől, pedig a harmincas évek aranykora, a vígjátékok csúcsra járatása, valamint a negyvenes évek melodrámái okkal adhattak volna bizakodásra okot. Aztán ilyen-olyan okoknál fogva kimaradt ötven év. A hatvanas évek eleji Máriássy-osztály indulásával (Szabó, Gaál és társai) a szerzőiség szökött szárba, az évtizedeken át ebben szocializálódó filmesek a rendszerváltozás után sem voltak képesek megújulni. Visszatekintve az elmúlt húsz évre: a magyar zsánerfilmek száma és minősége komolyan elszomorító egy olyan korban, amikor a néző mindennél jobban igényelné az igényes, szórakoztató műfaji filmeket.

Hagyományok nélkül, az évek során Goda Krisztina és Herendi Gábor nagy magányukban igyekeztek valamiféle nívót teremteni igen alacsonyra került elvárásaink felrázására, és ebben a közegben volt Orosz Dénes Poligamyja üde színfolt 2009-ben, amely ugyan hagyott maga után kívánnivalókat, mégis színvonalasabb volt számos elődjénél. Ezt kellett megugornia a négy évvel érettebb és tapasztaltabb Orosz Dénesnek, és örömmel jelenthetjük, sikerült neki. Kár, hogy az elmúlt hetekben fogadatlan prókátorként minősítette a hallomásból ismert mozit története miatt szakma, laikus, fű, fa, virág, így mire eljutottunk a Coming out bemutatójáig, már rég kiöntöttük a fürdővízzel a gyereket, és a produktumról egyáltalán nem beszélve kiáltott mindenki kórusban botrányt.

Jelentem, botrány nincs, csak egy szórakoztató és igényes magyar romantikus vígjáték. Ennek örülhetnek a magyar film rajongói, az ellendrukkerek pedig leginkább abba a bizonyos melegszálba kapaszkodhatnak, amely a véres kardot jelenti a diszkussziók során. A sztori szerint ugyanis Csányi Sándor népszerű meleg műsorvezető, aki éppen házasodni készül Amszterdamban a Karalyos Gábor játszotta párjával, amikor egy motorbaleset után számára kétségbeejtő módon vonzódni kezd a gyengébb nemhez és azon belül is szerelmes lesz a Tompos Kátya megformálta kezelőorvosába.

Ez a történet, amelyben nagy titok nincs, hiszen a film önmagát romantikus vígjátékként definiálta, az pedig az értelmező szótárak szerint olyan, kibékíthetetlennek tűnő ellentétben álló felek konfliktusáról szól, akik végül egymásra találnak és a totál happy endig helyzetkomikumok sora kalauzolja el a nézőt.

A romkomban az oldó humor miatt nincs tabu (emlékszik még valaki Billy Wilder 1959-es Van, aki forrón szereti című humorbombájának a végére?), és – mint egy tanult kollégám írta néhány hete az Adéle élete kapcsán – rég nincs már olyan téma, amely meghökkenthetné, vagy megbotránkoztatná a ma mozinézőjét. Emiatt persze lehet bosszankodni, de tény, hogy a vígjátékban minden alpári és obszcén megtörtént már, amit csak el lehet képzelni. Itt van mindjárt Almodóvar, akinél a nemiség olyan egyszerű eszköz a történeteiben, mint egy deszka, és a „jó ács” mindent állandóan keresztbe-kasul pakolgat anélkül, hogy bárki akár csak a vállát megrázná.

Ehhez képest a Coming out bájos romantikus vígjáték, amely előre tudatja a végkifejletet és ez történetesen egy senkit bántani nem akaró melegszálon keresztül vezet. Pont. Orosz ráadásul a végig szórakoztató játékidő alatt nem felejt el stílust szabni filmjének. Van egy pazar operatőri teljesítménye Fillenz Ádám révén, a filmszerűségben pedig egyenesen amerikai műfajtársaival vetekszik. Ne felejtsük már el a műfaji film sötét középkorának számító kilencvenes éveket és ezredfordulót!Itt Tompos és Csányi mellett Karalyos egészen rendkívülit nyújt, és érett színésszé válik, Mucsi Zoltán pedig hálás karakterszerepében végre levedli az évek alatt ráaggatott harsány-trágár Kapa imágót. És ugyan a negédes és didaktikus magyar popslágerekért igazán kár, de én még a mai napig nem emésztettem meg a Puszinyuszit sem, úgyhogy ennyi nálam bőven belefért.

A Coming out éppen olyan minőségi szórakoztató film, amire a magyar filmnek szüksége van. Ezt a nívót kell tartani, és akkor jönnek a nézők is. Hibák persze itt is akadnak, de ne feledjük: egy műfaji film értelmezését és kritikáját csak műfaji keretek között lehet elvégezni (almát az almával, nem a körtével, ugye megvan?). Orosz is csinálhatott volna vérbő melodrámát a két férfi, egy nő szerelmi háromszögből (Francois Ozon csinált már ilyet a témában), csak éppen az egy másik film lett volna (és ne legyen kétségünk, másik vitát generált volna). Orosz viszont nevettetni és szórakoztatni akart egy humoros filmmel. Sikerült neki.

(Coming out. Magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 2013. Rendező: Orosz Dénes. Forgalmazó: Hungaricom.)