Richard Strauss zenéje ugyanis kiválóan érvényesül, ezzel is bizonyítva: nem a dalszínház zenekarával volt eddig sem a baj, amikor kritikát kapott, hanem vagy a karmesterekkel, vagy a próbafolyamatokkal. Pinchas Steinberg csodát művelt az együttessel, dinamikailag is tökéletesen igazította a zenészeket az énekesek hangerejéhez, így végre nem voltak nehezen hallható mélyebb regiszterek vagy nem érthető szövegek, elnyomott énekhangok és emiatt megerőltetett hangszalagok. Pinchas Steinberg debütálása az Ybl-palotában talán egy új korszak kezdete lehet, már ami a minőségi hozzáállást illeti, és instrukciói minden bizonnyal nyomot hagynak majd a zenészek játékán.
Végignézve a szereposztást, többek között Gerhard Siegel és Johannes von Duisburg nevén akadt meg a szemem, előbbi Heródest, utóbbi Jochanaant vagy Keresztelő Jánost alakította. Igazán szép hangszíneket és kifejező frazeálást hallhattunk, de az este fénypontja mégsem ők voltak.
Salome szerepe rendkívül nehéz, nem csak azért, mert egyáltalán nem könnyű az énekszólam, ami ráadásul gyakorlatilag bő másfél órás szünet nélküli színpadi jelenlétet követel. Ez a mű egyfajta „one-woman show”, a Salomét éneklő művésznőn áll vagy bukik az egész mű sikere. Salome szerepe uralja az operát, alakítása meghatározza az előadás alapkarakterét, stílusát, minőségét.
Rálik Szilvia a címszerepet színészileg és hangilag is élményszerűen hozza, ráadásul külsőre is képes megjeleníteni a hercegnőt. Egyénisége átsüt az alakításán, éneke rendkívül intenzív és átütő. Rálik Szilvia mint Salome emlékezetes marad a nézőnek, párbeszédei Johannes von Duisburggal különösen nyomot hagynak az ember zenei memóriájában, egyfajta viszonyítási pontként rögzülnek.
Jelenségként tünteti fel Heródiást Wiedemann Bernadett is, aki akárcsak megformáltja a cselekményben, az énekhangok között is igyekszik felhívni a figyelmet magára, a kottába írt énekes „hisztijei” káprázatosan élethűek és szórakoztatóak. Nyári Zoltán Narrabothja és Balga Gabriella Apródja sem lóg ki a sorból, és még a kisebb szerepek – katonák, zsidók, nazarénusok – is hozzák a színvonalat, ami nem csoda, hiszen többek között például Bretz Gábort hallhatjuk az egyik nazarénus néhány perces jelenetében.
Ezek után nagy reményekkel várom a 2014-es Strauss-évfordulóra felépített előadásokat.
(Richard Strauss: Salome. Magyar Állami Operaház.)
