– A Chthonicot általában black metal bandának nevezik, amellyel elméletileg együtt járnak a keresztényellenes jelképek és témák, ugyanakkor nálatok ez hiányzik. Tudatos döntés, vagy egyszerűen ti nem is vagytok black metal zenekar?
– A csapatból hárman, a gitáros, a dobos meg én nagyon elkötelezett black metal-rajongók és zenészek vagyunk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez nem a mi kultúránk. Ezt szeretjük, de nem kötődnek hozzá a gyökereink. A metálzene egy hatalmas gyűjtőfogalom, ezen belül a black metal szűkebb kategória. Nem hinném, hogy jól tudnánk ugyanazt csinálni, mint az európai csapatok, valójában nem is akarjuk. Ha saját zenénket akarjuk játszani, akkor nem utánozhatjuk a norvégokat. Nem lenne természetes. Könnyű utánozni őket, hogyan játszanak a gitáron, a dobon, de az egész érzés, amit átadunk, nem lenne ugyanaz. Utánzás volna. Ugyanazt csinálod, mint ők, de valójában nem érzed azt, amit ők.
– Ti amúgy keresztények vagytok?
– Nem mondhatnám. Nem vagyunk vallásosak. Szerintem Doris (Doris Yeh basszusgitáros – a szerk.) hisz Istenben, de nem keresztény. Nem szoktunk ezzel a témával foglalkozni.
– A Chthonic nagyon politikus jellegű zenét játszik, ráadásul más oldalon áll, mint a jelenlegi tajvani kormányzat, a Kuomintang (KMT) képviselte, a Kínával való együttműködést támogató irányzat. Ezzel együtt mégis népszerűsítitek Tajvant, amelynek teljes függetlenségéért álltok ki. Hogyan oldható fel a nézetkülönbség?
– A tajvani társadalom nagyon megosztott. Elsőre azt mondhatjuk, a tajvaniak nem igazán foglalkoznak a politikával és az országgal, ezért arra a pártra szavaznak, amely a régi, diktatórikus rendszert irányította. Másrészt meg kell nézni a sporteseményeket, mondjuk a baseballmeccseket vagy akár az olimpiát, a tajvaniak nagyon lelkesek, szurkolnak a tajvaniaknak, s valahogy úgy érzik, ha azt a meccset megnyerik, akkor talán sikerül megtörni a nemzetközi blokádot, amely nem engedi Tajvan elismerését. Ezek ugyanazok az emberek, azaz nem mondható, hogy csak a gazdagodással foglalkoznának, vagy csak a nemzeti érzelem fűtené őket. Sokakat ismerek, akik a KMT-re szavaztak, de mikor megismerik a mi zenénket, nem foglalkoztatja őket a politikai háttér. A zenekar több tajvani elismerést is kapott, a bírák talán fiatalkorukban szerették a metált.
– Népszerű a metálzene Tajvanon?
– Igen, nagyon! Kifejezetten vicces, hogy a zeneiskolákban már nem csak a hagyományos éneklési módokat tanítják, de a hörgést és a sikításokat is el lehet sajátítani.
– Nem arról van szó, hogy a népszerű japán és koreai fiúbandák elviszik a fiatalokat, a ti általatok játszott, sokkal bonyolultabb és kifinomultabb zenei irányzatok pedig háttérbe szorulnak?
– Persze, a mi zenénket a kicsit idősebbek hallgatják, mondjuk 25-35 évesek. A fiúcsapatokat a 15 év körüliek szeretik, néhányan még annál is fiatalabbak. Tajvanon mondjuk tíz éve az emberek 80 százaléka a popzenét kedvelte, a fennmaradó húsz hallgatott mást, metált, rapet, punkot, rockot, komolyzenét. Ez mára változott. Még mindig a popot hallgatják a legtöbben, mondjuk negyven százalék, de már 60 százaléknak más az ízlése. A metál nagyjából a lakosság egytizede számára befogadható.
– Az összes albumotok nagyon politikus, a mostanit megelőző, a Takasago Army a japán megszállással kapcsolatos. Milyen Tajvanon ennek a megítélése?
– Nagyon fontos, hogy mit olvasol vagy látsz ezzel kapcsolatban. Ezért annak az albumnak a készítésénél rengeteg múzeumot megnéztünk, Japánban és Tajvanon is, és elolvastunk számtalan naplót, amelyeket tajvani katonák írtak a megszállás idején. Beszéltünk olyan fiatalokkal, akik blogokra feltették nagyszüleik visszaemlékezéseit, hogy megértsük, mit is éreztek azok az emberek. A személyes élményekre voltunk kíváncsiak. Arra, mit érzett az a tajvani fiatalember, aki a japán birodalmi hadsereg katonája lett. Nem hiszek abban, hogy csak egyetlen ideológia vezette, rengeteg más oka is lehetett. Sokan erre persze nem tudnak válaszolni. Sokan csak azt akarják, hogy vége legyen a háborúnak, mások a családjukat akarják megvédeni, megint mások pedig gyűlölik a japánokat.
– A legutóbbi lemezeteken, a Bú-Tik Palace-on hallható Supreme Pain for the Tyrant című dal videoklipjében horogkeresztes zászló látható, nácik is vannak a filmben. Ázsiában ez a szimbólum a buddhizmushoz kötődik, és semmiféle negatív felhangja nincs. Miért ezt választottátok?
– De, a horogkereszt bizonyos jellegű bemutatása, ahogy mi is csináltuk, teljesen érthető negatív üzenetet hordoz mindenütt. A rendező ötlete volt, hogy a zenekar tagjai visszamennek a harmincas évekbe, a német nácik és a KMT közötti vacsorára. Az a dal és a klip nem fedi egymást, hiszen a szöveg arról szól, amikor 1970-ben megpróbálták megölni New Yorkban Csang Csing-kuót, Csang Kaj-sek elnök fiát. Tajvanon sokan nem sokan tudják, hogy a KMT és a német náci párt között volt katonai együttműködés. Bizony, néhány nagyon rossz ember is volt a KMT-ben, de akárhogy is van, a párt túlélt mindent, és most is irányítja Tajvant. Az együttes néhány tagja el tudott jutni a nekünk megadatott két szabad órájában a Terror Házába itt Budapesten. Az ott látható szörnyűségek felét a KMT is elkövette, sőt néhány esetben még annál is többet.
– Miért jelennek meg az albumaitok tajvani és angol változatban is?
– A szöveget tajvaniul írjuk eredetileg, majd jó barátom, John Henley segítségével lefordítjuk őket. Az ötletet eredetileg a menedzserünk adta, mondván, a heavy metal nyelve az angol, és a norvég vagy a brazil bandák is angolul énekelnek. Érdekes angolul írni a dalokat, és lefordítani is, ennek ellenére én nem akarom feladni az anyanyelvű változatot. Nem pontosan ugyanaz hangzik el, néhány gondolatot nem egyszerű átültetni angolra a mi nyelvünkről. Ezt pontosan tudom, hiszen Henley-vel mikor fordítunk, néhányszor nagyon töröm a fejem, hogyan tudnám megértetni magam ezzel a nyugati fickóval.
– Hogyhogy a Takao című dalotok refrénje tajvaniul van, még az angol változaton is?
– Vannak olyan helyzetek, amikor lefordítunk egy szöveget, de mikor előadjuk, akkor kiderül, hogy ez a rész angolul egyszerűen nem működik. A Takasago Army albumon szereplő említett dalunknál is ez volt. Tajvani nyelven csodásan hangzik, angolul pedig olyan, mintha vikingek énekelnének. Mintha skandináv népzene volna. Ez nem baj, csak nem a mi zenénk.
– Te játszol a tajvani hegedűn, a hienának, vagy kínaiul er-hunak nevezett hangszeren, amely dalaitokban is szerepet kap. Ezen az úton szeretnétek tovább haladni?
– Teljes mértékben, mondhatjuk, hogy az általunk képviselt metál egyfajta modern népzene. A jövőben többet is szeretnénk játszani folk-metál csapatokkal, amelyek saját népi hangszereiket is használják a dalaikban a gitárok mellett.
