Vidnyánszky értékelt: „Kinyitottuk a színházat”

Nem tetszett a véleménye, ezért kihagyták a svéd riportfilmből – nyilatkozta a Nemzeti igazgatója.

„Azt ígértem, hogy nagyon széles sávon fogunk indulni, és ez is történt” – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, aki júliustól vezeti a budapesti Nemzeti Színházat. Hozzátette, hogy minden második napra jut egy esemény a teátrumban. Kiemelte, három premieren vannak túl, és valóban megnyitották a színházat: több tucat vendégelőadást fogadtak, a jövő évadban akár száz ilyen produkciót is láthat a közönség. Nyitottak a vidék és a külhoni területek felé, lezajlottak első turnéik, s megvolt az első nemzetközi fesztiválszereplés.

Most az a legfontosabb, hogy minél szélesebb közönségréteget szólítsanak meg. „Komoly erőfeszítéseket fejtünk ki, hogy a nézők minél szélesebb körben ismerjenek meg bennünket, hogy lassan kialakuljon a közönségbázisunk” – jelentette ki, hozzátéve: első bemutatójukat, a Vitéz lélek című művet eddig 19 alkalommal játszották, telt ház előtt. A látogatottsági adatokról azt mondta, sokkal rosszabbra számított. Mivel most épül a repertoár, arra kényszerülnek, hogy többször játsszák ugyanazt az előadást, a Johanna a máglyán például szűk egy hónap alatt 11 alkalommal látható. Mint mondta, nincs mindig telt ház, de az átlagot tekintve egészen jól állnak.

Az igazgató szeretné, ha a hátrányos helyzetűek megszólítására, a velük való a kommunikáció kialakítására nagyobb hangsúlyt fektetnének a színházak. Vidnyánszky a nemzetiségi színházak ügyének felkarolásáról is szólt. A közelmúlt eseményei között felidézte: a Nemzetiben ünnepelte a magyarországi szerb színház a huszadik éves jubileumát és a szerb színjátszás kétszázadik évfordulóját. Hangsúlyozta, az efféle eseményeket nem egyszerű vendégjátékoknak, hanem ünnepeknek tekinti. Tavasszal az újvidéki színház negyvenéves jubileumának ad otthont az intézmény, és a Szigligetit ünneplő nagyváradi színház is bemutatkozik Budapesten.

A Nemzeti Színház egyfajta érdekképviseletet kíván ellátni a határon túli színházi műhelyek számára – említette Vidnyánszky. Szerdán például – a Thália Színházzal közösen – a külhoni magyar színházak vezetőivel szerveztek fórumot, s a megtárgyalt témák közül több képviseletét vállalja a Nemzeti. Mint mondta, egyre több helyre hívják a teátrumot, vidékre és határon túlra is. Az évad első felében a Vitéz lélek turnézott Debrecenben, Kárpátalján és a Partiumban, 2014 elején pedig Komáromban, Nagykanizsán, Székelykeresztúron és Nagyváradon is látható lesz. Az évad második felében Bécsbe, Szentpétervárra, Craiovába és Bukarestbe utazik a Nemzeti egy-egy előadása. A tavaszi Madách Nemzetközi Színházi Találkozóról elmondta: a díszvendég Oroszország lesz, és a közép-európai nemzeti színházak mellett norvég, grúz, tatár teátrum is van a résztvevők között.

Vidnyánszky Attila kitért a magyar színház helyzetéről vasárnap Berlinben tartott fórumra is, ahol vita alakult ki közte és Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, művészeti vezetője között. Szomorúan jegyezte meg, hogy az esemény végén a konferencia hiábavalóságát kellett konstatálnia. „Hiába vittem magammal a színházak finanszírozásról a hivatalos adatokat, amelyekből kiderül, hogy soha ilyen jól nem voltak finanszírozva a függetlenek, mint idén, ez nem érdekelt senkit. Azért nem, mert ez nem fér bele abba a prekoncepcióba, amely éppen ennek az ellenkezőjét állítja, és amely olyan jól hangzónak tűnő érv. Hiába az érvek, hiába a számok, hiába a nyitottságunk a párbeszédre, ezeket a falakat képtelenség áttörni. Berlinben sem sikerült” – fogalmazott.

Kifejtette: a Berlinben tapasztalt elutasítás pontosan beleillik abba a sorba, hogy a Le Monde nem közölte egy a személyét érintő cikkre adott válaszát, s így járt a kortárs francia irodalom egyik jeles képviselője, Valere Novarina is, akinek cikkét, amelyben védelmébe vette a méltatlan franciaországi támadásokkal szemben, szintén nem hozta le a párizsi lap.

Vidnyánszky cikkét, amelyben reagálni szeretett volna a vele szemben elhangzott vádakra és csúsztatásokra, a  német Theater Heute sem közölte. Az igazgató elmondta: egy svéd forgatócsoportnak egyórás interjút adott, ám végül a filmjükben – amely lesújtó képet festett az országról – egyetlen szavát sem idézték. Ennek oka, magyarázta, hogy olyan érveket használ, olyan módon értelmezi a mai magyar valóságot, amit nem szeretnek külföldön hallani, ezért ezt a véleményt egyszerűen elhallgatják azok, akik számára véleménynyilvánítás szabadsága egyébként szent.

Kérdésre válaszolva elmondta: a párbeszéd reménytelennek tűnik, mégis folytatni kell. „Megdöbbentő volt, hogy amikor kollégámmal a vitáról már távozóban voltunk, egy csoportból kivált egy fiatalember, aki társai helyeslése mellett klerikálfasisztának nevezett, és indulatosan a szemembe vágta: még az unokáimra is bélyegként ég majd rá, amit most művelünk.” Vidnyánszky azt is elmondta: a beszélgetésen szóba került legutóbbi rendezésének, a Johanna a máglyán című előadásnak az a jelenete, amelyben több európai politikus karikatúrája is szerepel. „Boldogan kifejtettem volna, hogy Európa-párti vagyok, hogy az európai integrációt számos hibájával együtt támogatom. De azok közé tartozom, akik azt mondják: a világ és Európa gazdasági válságát megelőzte egy mély morális válság. Azt, aki erre a morális válságra keresi a válaszokat, ahogyan én ezt teszem, és a megszabott iránytól eltér, kirekesztik” –  fogalmazott a direktor.

A Johanna a máglyán című produkcióról szólva a kritikáról is beszélt. Fáy Mikós Népszabadságban megjelent írásával kapcsolatban kifejtette: ez túllépett egy határt, mert már nem arról van szó, hogy a szerző negatív véleményt mond egy művészeti alkotásról, ami jogában áll. Az írásában Fáy a címszereplő Johannát alakító Tompos Kátya alakításával kapcsolatban az „ijesztő dilettantizmus” jelzős szerkezetet használta. Az effajta vélemény sulykolásának semmi köze a szakmaisághoz, ez egyfajta ördögi mechanizmus. Mivel a kritikus nem ért egyet az előadás rendezőjével ideológiai alapon, a védtelen színészt lehetetleníti el. Ezzel nemcsak megkísérli szembeállítani a rendezőjével, hanem a pályája elején álló színészt a kritikus által diktált, sulykolt irányhoz való igazodásra kényszeríti. Ha igazodsz, majd jó kritikát kapsz – üzeni Fáy Vidnyánszky szerint. „Egész életemben az igazodási kényszerek ellen küzdöttem. Azt láttam a magyar színházi szakmában is, hogy művészgenerációk szabad önkifejezését gúzsba kötötte az egyfelé igazodás kényszere, amit kritikusok sora is csak erősített évtizedeken keresztül. Azzal, hogy sokfajta gondolkodásmód nyer teret, az igazodási kényszerek oldódnak, ami sokak számára felszabadulást hoz a művészeti életben” – mondta  az igazgató.