Tíz-tizenöt évvel ezelőtt láttam egy meglehetősen groteszk esküvői menetet a Keleti-Kárpátokban. Román blokkházak között vonult a nép a bányászvárossá fejlesztett Balánbányán, elöl az ifjú pár, aztán a vendégsereg, a sor vége felé már egészen illuminált állapotban. A menetet borzalmas hamisan játszó alkalmi fúvószenekar zárta.
A kecskeméti Katona színpadán a régi fals hangokat idéző angol amatőr kisvárosi fúvószenekar; a hanyatló város hobbimuzsikusai akár Balánbányáról is érkezhettek volna. A próbaterem koszlott raktár vagy használaton kívüli műhely magyar feliratokkal, jellegzetes kimustrált hazai bútorokkal, világítótestekkel. (Díszlet: Carmecita Brojboiu.) Régen másként volt persze: versenyeken indultak, díjakat nyertek, mint azt a zenekar alapítójától, az örökös tagnak számító Philiptől (Kiss Jenő) megtudhatjuk.
Az egyéni belső viszonyokat, kapcsolatokat, konfliktusokat, búvópatakként húzódó sérelmeket finom eszközökkel, érzékletesen jeleníti meg a színészi gárda. Meglehetősen vegyes összetételű csoportot láthatunk többek között a fiatal, szerelmi bánattal küszködő tanárnőtől (Dobó Enikő e. h.), a joviális karmester Mathew-n (Dunai Tamás), a nem éppen tökéletes hallású kottatároson (Ferencz Bálint), a férfiakra vadászó, középkorú Hannah-n (Sára Bernadett), a gátlásos, jó hallású Wayne-n (Farkas Ádám), a bohém Williamen (Kiss Zoltán), a kirobbanó őserőt hordozó kamionsofőr Alberten (Fazakas Géza) át a tehetséges, bicegő, érzékeny, szinte még gyerek Keith-ig (Orth Péter).
Ebbe a kakofóniába érkezik meg a profi és elismert zenész, James (Kőszegi Ákos), aki az első közös próba után szinte természetes módon veszi át a karmesteri pálcát Mathew-tól s válik a zenekar vezetőjévé.
Új világ kezdődik: James kemény kézzel profi zenekar építésébe kezd, ami addig ismeretlen konfliktusokkal, jóval fegyelmezettebb munkával jár. A minőségi cél eléréséhez, a városban meghirdetett verseny megnyeréséhez kegyetlen munkatempó szükséges; a korábban uralkodó demokratikus viszonyokat diktatúra váltja.
