Amerikai botrány: nem egy FBI-toborzófilm

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Bár sokak szerint az Amerikai botrány valójában „Scorsese light”, Russell filmje tartalmas szórakozást ígér.

Szathmáry István Pál
2014. 01. 28. 14:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rosenfeld látszólag piti alak, aki kispénzű, és nem túl értelmes palimadarakat kopaszt meg, nem mellesleg meg két lábon járó kamuflázs, aki rettenetes parókával takargatja kopaszságát, ugyanakkor a legkevésbé sem rejtegeti előbukkanó hájhurkáit.Rosenfeld mégsem értéktelen alak. Először is: vállalja magát. Másodszor nem hagyja el passzív-agresszív feleségét (Jennifel Lawrence megdöbbentően erős alakítása) és nevelt fiát, annak ellenére, hogy az asszony érzelmi vámpírként veszélyesebb, mint a maffia és az FBI együtt, akikkel a történet során hősünknek szintén meggyűlik a baja.

És van még egy jó dolog Rosenfeld életében: szerelme és svindlertársa, Sydney (Amy Adams), aki kurázsi mama fifikájával, hosszú lábával és vörös hajzuhatagával komoly fenevad a szociodarwinista túlélőshow-ban. A kettejük közötti, a rendezésnek köszönhetően finom hangsúlyokkal és apró részletekkel hitelesített nagyon sajátos véd- és dacszövetség, és annak szakítópróbája a film vezérmotívuma.

Ezt a korántsem tökéletes, de nagyon is működőképes szakmai és érzelmi ökonómiát sodorja veszélybe az FBI, és annak komikusan törtető ügynöke, Richie DiMaso (Bradley Cooper), akik leleplezik a csaló párost, és nagyobb szabású akció sikere érdekében gyakorlatilag belezsarolják Rosenfeldet és Sydney-t a részvételbe.

Az akció célja korrupt politikusok leleplezése. Ehhez szükség van egy álarab sejkre, no meg Carmine Polito (Jeremy Renner), Camden közkedvelt, népbarát polgármesterének naivitására, aki örömmel üzletel bárkivel, ha végre megvalósíthatja nagy álmát, a kaszinót – és aki ennek érdekében a legnagyobb nyugalommal vesz rá törvénytelenségekre képviselőket, és egyezkedik a maffiával.Az elsőnek meglehetősen kicsinek látszó csali köré egyre nagyobb halak gyűlnek, DiMaso ügynök pedig ezzel párhuzamosan kezdi elveszíteni a józan eszét.

Rosenfeld és Sydney kénytelen belemenni a játékba, ami egyre durvábbá válik, miközben komoly érzelmi hullámvasútra ülteti mindkettőjüket. A látszólag puritán és erkölcsös FBI ügynök Sydney hatása alá kerül, és egyre gátlástalanabbul emeli a tétet az akció méreteit és hatósugarát illetően is, a rámerevedett szerep (Sydney attraktív brit dámának adja ki magát főállásban), és a fura érzelmi szerep azonban a nő személyiségét is komolyan megviseli.

Rosenfeld és neje családi drámája szintúgy az elviselhetetlenségig fokozódik, az egész probléma halom tetején pedig már csak apró szépségpötty a maffia beszállása a buliba, vagy az FBI látványos amatőrsége.

Hiába van szó rengeteg pénzről, az egész történet a kisstílűség manifesztuma, Russell pedig jól érzett rá arra, hogy inkább a dolog komikus oldalát érdemes kidomborítani, és nem egy politikai játszma – nem amerikai szemmel egyébként is kevésbé érdekfeszítő – részleteit preparálni az utókornak.A figurák ennek megfelelően szánni valóak – Bale időnként a Trópusi viharban marháskodó Tom Cruise-t idézi megjelenésével, Renner Carmine Politója pedig a Derült égből fasírt című rajzfilm polgármesterére hajaz (szó szerint ) –, és egyikük bukása sem tekinthető kizárólag csak tragikusnak. Bár ha a végső mérleget nézzük: ezúttal sem azoknak jut a büntetés, akik a legjobban megérdemelnék, az akció áldozatai inkább csak felmutatható balekok és bűnbakok, még akkor is, ha egyik sem jellemóriás.

Egyedül Rosenfeld az, aki ténylegesen is komolyabb érzelmi veszteségeket szenved el, hiszen Carminével kialakult barátsága megy a levesbe, holott talán először vele kapcsolatban bánta meg igazán, hogy valakit felültetett.

És végül a néző átverése sem annyira komoly: lehet, hogy a történet nem mindenkit köt majd le, és biztos lesz, aki túlságosan is széttartónak és kaotikusnak fogja érezni az Amerikai botrányt. Ám a vigasz, amit a nem egyszer remek látvány, a kiváló színészi játék és a ruha- és barkótörténeti retrótúra kínál, szintén nem csekély.

(Amerikai botrány. Színes, feliratos, amerikai-angol krimi, 137 perc, 2013. Rendező: David O. Russell. Forgalmazó: InterCom)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.