A hírt a Hvg.hu-nak megerősítette második felesége, Mészáros Márta.
A kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas rendező, érdemes művész meghatározó szereplője volt a hatvanas évek magyar új hullámának, és a magyar szerzői film egyik nemzetközileg is legelismertebb alakja.
Vácott született 1921-ben, egyetemi tanulmányait a pécsi jogi karon folytatta, de Kolozsváron diplomázott. Bár még az ügyvédi kamarába is kérte felvételét, sosem praktizált. 1946-ban a fővárosba költözött, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendezői diplomát szerzett. Első játékfilmjét viszonylag későn, 36 évesen készítette 1957-ben, A harangok Rómába mennek címmel. Az ötvenes évek végétől dolgozott együtt Hernádi Gyula íróval, kettejük munkakapcsolata különleges kooperáció volt a magyar filmszakmában, és egészen Hernádi 2005-ös haláláig tartott.
Filmes áttörését az Oldás és kötés hozta el számára, amely 1963-ban készült, egy időben Gaál István Sodrásban című korszakindító munkájával. A Latinovits Zoltán főszereplésével készült alkotásban először jelennek meg a klasszikus Jancsót jellemző szerzői jegyek, az alkotás pedig témájában foglalkozik az 1956 utáni fiatalság talajvesztettségével, és olyan létkérdésekkel foglalkozik, amelyek addig nem voltak – nem lehettek – jelen a magyar filmben.
Az Oldás és kötésnél is nagyobb sikert ért el a Szegénylegényekkel, amely a nemzetközi hírnevet is elhozta a rendező számára, és Cannes-ban a versenyprogramban szerepelt. Ez a film burkoltan volt a fennálló politikai rend, a kommunizmus kritikája. A történetet Jancsó a 19. századi betyárvilágba, Rózsa Sándor korába helyezte, de vizuális üzenetekkel és szimbolikus képekkel egyaránt meghatározta, hogy üzenete a fennálló rendről és az ellen szól. A bezártság-bekerítés, a kisemberek rendszernek való kitettsége, kiszolgáltatottsága, az alárendelési viszonyok témái mind érzékletesen jelennek meg a Szegénylegényekben.
Az ezt követő öt filmje (Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Sirokkó, Égi bárány) mind fontos állomásai a magyar filmi modernizmusnak, ahol Jancsó mind jobban meghatározza saját szerzőiségét. Áltörténelmi filmek köntösébe bújtatott paraboláiban, majd allegóriáiban egyre markánsabbá válik a szimbolizmus, valamint a filmformanyelvi megoldások közül a hosszú beállítások alkalmazása.
A hetvenes években a cannes-i versenyprogram rendszeres szereplője volt, 1972-ben Cannes-ban legjobb rendező díjat nyert a Még kér a nép című filmjéért. Egy időben Olaszországban élt.
1990–1992 között tanított filmet a Harvardon, címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
A kilencvenes években a politikával is foglalkozott, az ezredfordulón kezdődő Kapa-Pepe sorozatával (Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten, 1999) a kortárs magyar állapotok elé igyekezett görbe tükröt állítani. Utolsó játékfilmje az Oda az igazság volt.
Háromszor nősült, második felesége Mészáros Márta rendező, harmadik feleségét, Csákány Zsuzsát 1981-ben vette el. Első házasságából két gyermeke született, Jancsó Babus (1955) és Jancsó Nyika (1952), utóbbi itthon és külföldön is elismert operatőr.
Számos díja és elismerése mellett életművéért 1990-ben Velencében Arany Oroszlán-díjat kapott, és a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztálya is életműdíjjal tüntette ki (2001). A Szegénylegények emellett szerepel a magyar kritikusok által összeállított, minden idők legjobb magyar filmjeit tartalmazó listán, az Új Budapesti 12-n. Amerikában tanította többek között Darren Aronofskyt, és olyan ragyogó művészek ismerték el tudását és munkásságát, mint Martin Scorsese.
Halálával a magyar film egyik emblematikus alakja távozott.
