Szubjektív élménybeszámoló következik.
Kávéjukat kiskanállal kavargatva néznek szembe olvasóikkal. Ők, a költők. A kortárs irodalom szépsége ez, mikor a szerző maga szavalja verseit és nem irodalomtörténészek értekeznek hosszasan a verslábak szerkezetéről.
Csütörtök délután érdemes volt az Írók Boltjába menni. Nemcsak a könyvek vagy a hely szelleme miatt, hanem az élmény kedvéért is. Mert egészen más érzés magunkban olvasni egy verset, mint kimondva hallgatni a költőtől, aki papírra vetette. Ugyanaz a vers, de másmilyen hangsúlyok, érzetek és hangulat. Jót tesz az emberek lelkének, ha az aktuális slágerlisták helyett olykor kortárs írókat, költőket hallgat.
Pion István költő, a József Attila Kör tagja; a Magyar Nemzet kultúra rovatának szerkesztő-újságírója; a Slam Poetry Budapest tagja. Legalábbis ez a hivatása, a foglalkozása és a hobbija.
Ennél azért többet mondanak róla versei. Atlasz bírja című 2013-as verseskötete tíz év munkájának eredménye. A felolvasott versekből minden sallang nélküli őszinteség érződik.
Az a fajta kitárulkozás, melynek hallatán pironkodva sütjük le a szemünket, mintha illetéktelenül követnénk végig egy vallomást, versbe foglalt belső monológot. Ez leginkább a Téged tanuljalak című felolvasott családregény részleténél érződik. A gyökerek keresése, a családi tragédiák és az élethez ragaszkodás élménye itt bukkan fel a legdirektebben a délután során.
Számomra az Egyet ugasson című vers a legkedvesebb a felolvasottak közül. Pion István szavaival élve: legyen mindenkinek kutyája!
Ayhan Gökhan 1986-ban született budapesti költő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult magyar szakon, jelenleg szabadúszó irodalmár.
Első saját kötete Fotelapa címmel jelent meg a JAK-füzetekben 2010-ben, második, János János című kötetét egyéves várakozás után 2013-ban jelentette meg a Kalligram Kiadó.
Ayhan szerényen, visszafogottan beszélt a János János központi témáiról, a vallásosság megéléséről és a családi kapcsolatokról.
Házas és katolikus – így határozza meg magát. Egyszerűen, két szóban.
