Egy olyan terjedelmes életmű esetében, mint amekkorát a kémregények egyik klasszikusának tekintett John le Carré tudhat magáénak, óhatatlanul előkerül a fanyalgás, miszerint az újabb regények a nyomába se érnek a korábbiaknak, jelen esetben a hidegháború paranoiás időszakában született Le Carré-műveknek, mint amilyen a Kém, aki bejött a hidegről, vagy a George Smiley karaktere köré épített Karla-trilógia.
Úgy tűnik azonban, hogy a világpolitika utolsó évtizedének alakulása ismét felszította az egykor a brit hírszerzésnél dolgozó angol író fantáziáját, hiszen nemrég megjelent, Törékeny igazság című könyvét kedvező fogadtatásban részesítette a kritika. Az életművét nálunk gondozó Agave Könyvek példás gyorsasággal jelentette meg a regényt, így az az eredeti megjelenés évében vált olvashatóvá magyarul.
A Törékeny igazság azok számára is bátran ajánlható, akik a korábbi műveket esetleg nem olvasták, vagy nem találkoztak a szerző könyvei alapján készült filmfeldolgozások valamelyikével. Egyrészt a téma félelmetesen ismerős lesz annak, aki kicsit is követte az elmúlt években a külpolitikai történéseket, hiszen a regény középpontjában az amerikai republikánusok és a velük szövetségbe forrt brit kormányzat egyik elképzelt, ugyanakkor ijesztően hitelesnek tűnő stiklije áll.
John le Carré
Fotó: AFP/Europress
Másrészt a regény felvonultatja Le Carré számos írói erényét: az atmoszférateremtő erőt, a hiteles párbeszédeket, a gördülékeny elbeszélői modort, és azt a különös arányérzéket, amivel a szerző képes egyszerre érvényesíteni az iróniát és fenntartatni a feszültséget. Le Carré alakjai nem éppen hétköznapi helyzetekbe keverednek, mégis úgy érzi az olvasó, nagyon is hús-vér, esendő emberek állnak a fordulatos történet középpontjában, sőt, az a kényelmetlen érzés lesz úrrá rajtunk, hogy lám-lám, a világpolitika alakítóinak jelentős része valószínűleg korántsem egy jellemóriás vagy szellemi sasmadár.
A Törékeny igazság főhőse, Toby Bell is hétköznapi figura, bár az esze a helyén van, mi több, a szíve is, ami abból is kiderül, hogy jól alakuló diplomatakarrierjét is képes kockára tenni, amikor rájön: kormánya egy igen kényes ügyet leplez évek óta, és ott fent az emberéletet sem tartják elég drágának azért, hogy a kényelmetlen igazság ne tudódjon ki. Azt már régóta – legkésőbb Montecuccoli óta – tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell (pénz, pénz, pénz). Mégis hátborzongató egy regény lapjain szembesülni azzal, amikor a látszólag magasztos eszmék (itt a terror elleni háború) nevében vívott akciókat is kiszervezik mindenféle vállalkozásoknak, akik a kudarc és az azzal járó emberáldozat esetén sem vonhatók felelősségre, miközben a hazafiasság eszményét látványosan tiporják sárba azok, akiket elvileg annak képviseletére választottak meg a polgárok.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!