Az van, hogy ezen az országon belül én valahol egészen máshol élek, mint az olvasóközönség nagy része. Az én vidékemen növények burjánzanak az emberi testekből, és filozófusok kuszálják össze a szálakat, sőt „Amikor elhagyja anyját és apját, a fiú az erdőbe vonul, hogy megkeresse a fát, mely odvába fogadja”, ráadásul egy vershez elegendő annyi, ha azt olvasom: „Tej”. Furcsa és nehezen átlátható vidék ez, leginkább a Börzsönyhöz tudom hasonlítani, ahonnan – hiába lettem budapesti – sohasem tudok elszakadni, és amit – hiába vagyok egyébként tősgyökeres vidéki – sohasem tudok megérteni igazán. Egyébként ezt a vidéket szépirodalomnak hívják, tehát könyvek formájában látható, szóval nem is igazi vidék ez, hanem csak olyan képletes, olyan átvitt értelmű, naná, olyan metaforikus, mondaná bennem a szépíró, de nem mondja, mert megtaláltam a tavalyi évben eladott könyvek toplistáját, rögtön hármat is, a legnagyobb könyvterjesztők tették őket közzé.
Az van, hogy ezeken a listákon egy szemernyi szépirodalom nincs, szóval igazából ez nem az én vidékem, nem ismerem behatóan. A szórakoztató irodalom uralja a mezőnyt, a szépirodalomhoz legközelebb talán Nyáry Krisztián Így szerettek ők című, két részt is megért könyve áll, igaz, az is csak azért állhat közel az én vidékemhez, mert írókról szól. Meg a szerelemről. Na jó, meg arról, hogy Kölcsey Ferenc lehet, hogy homoszexuális volt. De ennyi erővel én is az vagyok. Sőt. Mindegy, a lényeg, hogy ezekből az eladási listákból következtetni lehet, ami veszélyes terep, úgyhogy én inkább most csak véleményezném, semmint azt mondjam, hogy a magyar olvasó hülye, és nem érdekli a szépirodalom. Mert nem az van, hogy nem szeret a magyar szépirodalmat olvasni, hanem.
Hanem az van, hogy leginkább dolgozik, és amikor egy röpke hétköznapi 12 óra meló után hazaér, akkor összerakja a családnak a vacsorát, megszereli az elromlott fűtésrendszert, végül lehuppan a kanapéra, és tévét néz. Agyhalottak segítik hozzá a saját agyának kikapcsolásához. És ez teljesen érthető. Ha pedig egyáltalán megengedheti magának, hogy könyvet vásároljon – mert a könyv drága, a könyv drága és a könyv drága –, akkor olyat vesz, ami a hét ötödik 12 órás műszakja után nem azt mondja neki, hogy legyél kedves, és háromszor olvasd el egy mondatomat ahhoz, hogy egyszer értelmezni tudd, hanem.
