1968. augusztus 20-án éjjel a Varsói Szerződés öt tagállama katonailag megszállta Csehszlovákiát, és így lánctalpasokkal tiporták el a prágai tavasz reformtörekvéseit. A megszállás sokkolta a csehszlovák társadalmat, de a lengyelek és a magyarok között is sokan voltak, akik különböző módon tiltakoztak ellene. Az ellenállásnak különbözői változatai voltak, az egyetemi diákok tiltakozó akciói, értelmiségiek petíciói, a munkások sztrájkjai, utcai demonstrációk vagy akár egy-egy csehszlovák–szovjet jégkorongmérkőzés formájában. A legradikálisabb tiltakozás mégis az, amikor valaki az életét áldozza fel, ő maga a tiltakozás eszköze. Azokra emlékezünk most, akik az életüket adták a szabadságért
Ryszard Siwiec 1909-ben született, a második világháború idején a Honi Hadsereg katonája, Przemyślben dolgozott könyvelőként. Amikor 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés hadseregei megszállták Csehszlovákiát, Varsóba utazott, és az „Évtized Stadionjában” 1968. szeptember 8-án százezer ember, diplomaták és a pártvezetők színe előtt gyújtotta fel magát, tiltakozva a prágai tavasz eltiprása ellen.
Jan Palach 1948-ban született, Prágában járt egyetemre. Miután a Varsói Szerződés hadseregei megszállták Csehszlovákiát, több diáktüntetést szervezett. Az eredménytelen akciók után radikális lépésre szánta el magát. 1969. január 16-án a Vencel téren felgyújtotta magát.
Bauer Sándor 1952-ben született Budapesten. Józsefvárosban autószerelő ipari tanuló volt. Amikor tudomást szerzett Jan Palach tettéről, úgy döntött, hogy követnie kell. 1969. január 20-án kisétált a Nemzeti Múzeum kertjébe, lelocsolta magát benzinnel, és felgyújtotta magát.
